Kultúra

2013.07.05. 12:37

Jézus is megérkezett Szombathelyre

Látta valaki Jézust? Jézus még nincs itt, de érkezik Heródes, és megjött Mária Magdolna is. Silló Sándor rendező pedig már megint visszatér gyerekkori szerelméhez, a színházhoz. És ebben a pillanatban megérkezik a szelíden mosolygó Jézus is.

Ölbei Lívia

Mindjárt kezdődik a szombathelyi Jézus Krisztus Szupersztár visszaéneklő próbája a Zrínyi iskola tornatermében. A több mint ötvenfős válogatott társulat (ehhez jön még az előadásban a Savaria Szimfonikus Zenekar) budapesti és szombathelyi szakasza a korrepetíciók után most találkozik először, a következő hetekben már itt zajlanak a próbák, egészen az augusztus 2-án esedékes bemutatóig. Silló Sándor a próbaszünetben iseumi villámlátogatást ígér – barátkozást a helyszínnel. Ezek egyelőre az ismerkedés percei. Szabó Győző például (kalapja nemcsak a tűző nap ellen véd, hanem valahogy rögtön Heródest is ide idézi) annak rendje és módja szerint mindenkinek bemutatkozik, pedig ha valakit, őt aztán biztos mindenki fölismeri. Három óra, be a tornaterembe. Utcai cipőket le, és ki-ki elfoglalja a helyét: zsámolyon, ugrószőnyegen, ahogy adódik.

A héten megkezdődött az Iseumi Szabadtéri Játékok Jézus Krisztus Szupersztár-produkciójának szombathelyi próbaidőszaka. Felvételeink az első „nagy találkozás" alkalmával készültek: a visszaéneklő próbán „összeengedett", társulattá egyesített budapesti és szombathelyi szakasz a próbaszünetben megnézte az előadás helyszínét, az Iseumot. Íme, a vadonatúj ókori díszlet. Háttal a rendező: Silló Sándor. Jézus szerepében Schrott Péter. Fotó: Benkő Sándor

Silló Sándor a társulaton végignézve elégedetten állapítja meg, hogy csupa fiatal, tettrekész és – ő már ezt is tudja, elvégre hallotta őket, a legtöbbjükkel dolgozott is együtt – felkészült, jó hangi adottságokkal megáldott csapatot sikerült összeállítani. Minden megvan ahhoz, hogy úgy hangozzon el a Jézus Krisztus Szupersztár, ahogy kell. Méghozzá angol nyelven (magyarul feliratozva, erre van mód az Iseumban, az elmúlt két évben megtapasztalhattuk). „Azért angolul, mert ez egy rockopera: És ebből az operát nyomnám meg, ami azt jelenti, hogy erős színházat indikáló zene. Az operát pedig eredeti nyelven kell énekelni, azon a nyelven, amelyre íródott. Magyarul eleve maximum hetven százalékos teljesítményt érhetnénk el, de én amondó vagyok, hogy menjünk neki a száznak." És mindjárt neki is mennek, a kórus majdnem szétveti a tornaterem falait. Csak előbb még néhány rendezői gondolat. Például arról, hogy a Jézus Krisztus Szupersztárt nem az evangéliumokhoz képest kell szemügyre venni. Na nem azért, mert a rockopera bármely ponton is a bibliai kánon ellen menne, mert sehol nem megy ellene. Hanem azért, mert Silló Sándor szerint az első számú viszonyítási pont, a kulcs (a négy számjegyű kód) a Jézus Krisztus Szupersztárhoz: 1969. Az az év, amikor Andrew Lloyd Webber (19 évesen) elkezdte írni a rockoperát (a legnagyobbak, például a Deep Purple segítő közreműködésével): 1968-on túl, de még az események hatása alatt. És itt Silló Sándor arról mesél, főleg a legfiatalabbaknak, hogy „volt egyszer egy generáció, amely azt gondolta, lehet másképpen élni, mint ahogyan azt az USA-ban a II. világháborút és a McCarthey-korszakot követően fölvirágzó fogyasztói társadalom – munkáért üveggyöngyöt alapon – diktálja". Webberék nemzedéke azt ugyan nem tudta, hogyan legyen az a másképp, de hitt a változásban. A vágy megfogalmazásához a baloldaliság, a kereszténység, a távol-keleti filozófiák adtak eszmei alapot. A 68-as szabadságvágy hulláma túlcsapott az USA-n, elért Európába (Párizs), aztán elcsendesedett. Győzött a fogyasztói társadalom. „A Jézus Krisztus Szupersztár is árucikké vált: a lemezt ott lehet megvásárolni, ahol a hamburgert." Mindemellett Silló Sándor nem hommage-nak szánja az elő-adást: „Szeretném, ha pontosan az az energia sugározna belőlünk, amely a Webber nevű médium által beköltözött a Jézus Krisztus Szupersztárba."

Zádori László karmester most az alkalmi pianínó mellől irányítja az eseményeket. Jézust Schrott Péter, Júdást Schwartz Dávid énekli játssza, Mária Magdolna: Fekete Linda, Annás: Kósa Zsolt, Heródes: Szabó Győző, Pilátus: Miller Zoltán, Zelóta Simon: Kondor Tamás. (A Szombathelyen jól ismert muzsikus-zeneszerző-énekes, a tolószékkel közlekedő Kondor Tamás az apostolok-jelenetben nincs benne, de Silló Sándor ragaszkodott hozzá, hogy azt a dalt, azt a szerepet ő énekelje: „Majd meghalljátok, miért.")

És rajta: neki száznak, kezdődik a próba. Az ismerős, erős (és régen hallott) dallamok azonnal megülnek az ember fülében. Sőt: a próbának már régen vége, de a zene nem ereszt. Permanens dúdolás várható a premierig: erkélyen, autóbuszon, gyalog. (Silló Sándor ráadásul talányos feltámadást ígér a vadonatúj ókori szentély falai között, a végtelen nyári égbolt alatt.)

Az van benne a világban

Ölbei Lívia jegyzete

A szombathelyi Zrínyi iskola tornatermében sorra a pianínó mellé lépnek az iseumi Jézus Krisztus Szuper-sztár szereplői. Schwartz Dávid - Júdás odaáll, énekel, mosolyog, mintha örülne a karjára tetovált violinkulcs is. Nagy taps. De hát megmérettetés ez, nem is akárhol: a kollégák előtt. Masszív a kórus, violinkulcsok kanyarognak az egyre sűrűbb levegőben. Fekete Linda (kislány és díva egyszerre) Mária Magdolna belépőjével okoz egy kis borzongásos libabőrt. Valami azt súgja, hogy ezt a szerepet várta Linda, a szerep meg Lindát várta. Szabó Győző Heródes-magánszáma máris mindenkit levesz a lábáról. Szombathelyen még nem hallottuk őt énekelni, pedig tud, de hogy. És remélhetőleg nem ez lesz a búcsúföllépése. A szombathelyi Weöres Sándor Színház után most a budapesti Tháliába szerződött, de azt mondja, ha úgy adódik, boldogan játszik itt megint. Sose lehet tudni: talán tényleg ő lesz a centenáriumi Weöres Sándor-pályázat díjnyertes drámájának címszereplője a 2014/15-ös évadban esedékes szombathelyi ősbemutatón. A szerző, Székely Csaba alkatilag őt tudná elképzelni Vitéz Mihályként; és a fölvetés már Szabó Győzőhöz is eljutott – aki viszont itt volt a Szent György és a Sárkány díszbemutatóján. Közben nyilván fölsejlett előtte az a régi „katonás" Szent György-előadás is, amelyben római katonát játszott. Na, majd meglátjuk. Nietzsche szerint az van benne a világban, amit beleteszünk, hogy aztán eljátszhassunk vele; a többi maga a fölfoghatatlan a káosz. A Szent György benne van, a Vitéz Mihály benne van, a Jézus Krisztus Szupersztár benne van. Megkezdődött a játék.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!