A Berzsenyi könyvtárban bemutatkozott az „atalier” folyóirat

Pallósiné dr. Toldi Márta igazgató nagy örömmel fogadta a folyóiratot, amelyben sok vasi vonatkozású, dokumentum értékű anyag szerepel, a könyvtárosok fel fogják dolgozni, és bekerül a helytörténeti gyűjteménybe.

– Ez egy jól kitalált lap, nem akar nagyon tudományos lenni, nem akar csak képekre építeni, a fotók és a szövegek nagyon jó arányban szerepelnek benne, egyik kíváncsivá tesz a másikra. Nem esztétikailag iskolázott embereket céloz meg, hanem a kultúra iránt érdeklődő átlagembereket – mondta az igazgatónő, aki bemutatta az idén 76 éves Kopócs Tibor főszerkesztő sokoldalúságát is: festőművész, grafikus könyvtervező, illusztrátor, aki volt jelmez- és díszlettervező is. Komáromban él és tevékenykedik a szlovákiai magyar egyesületeket tömörítő szervezetben. Filozófiája: visszaállítani a világ egységét. Folyóirata, az „atalier" 20132 száma a Közép-Európai kortárs textilművészetet tematizálja, Salamon Nándor szombathelyi művészeti író és Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója írtak bele.

A Berzsenyi Dániel Könyvtárban tartott folyóiratbemutatón Salamon Nándor – akinek régebbi kapcsolata van a folyóirattal – elmondta, a lapszám a textilbiennálé szereplőivel foglalkozik, a művészekről szól.

– Mikor Tibor mondta, hogy készít egy Közép-Európai textilt bemutató számot, azt válaszoltam, szűkítsük le a szombathelyi textilre. 24 művész kapott egy-egy oldalt több képpel. Cebula Annával választottuk ki a művészeket, ezt az anyagot adtam át a folyóiratnak, benne a képtár rövid bemutatásával – tudtuk meg Salamon Nándortól, akinek a nyugat-pannóniai képzőművészetet bemutató írását jövőre közli a régióban missziót betöltő folyóirat.

– Nem kis dolog, hogy egy révkomáromi lapnak Szombathelyen közönsége van – fogalmazott köszönetnyilvánításában Kopócs Tibor a rendezvényen. – A lapot 1998-ban indítottuk a barátaimmal, a hiányérzet vezetett minket. Szerettünk volna egy olyan folyóiratot, ami rólunk, művészekről szól, nemcsak képzőművészekről, hanem irodalmárokról, zenészekről, színházművészetről, az érdekképviseletünkről. Az akkor megfogalmazott elaboratum a mai napig vállalható. Párbeszédre és együttműködésre kértünk mindenkit, akik átérzik a művészet problémáit, akik nem egymás ellen dolgoznak, hanem egymásért, hogy legyen jogunk hivatalos támogatásra, hogy legyen helyünk a nap alatt.

Kopócs Tibor a folyóirat helyzetéről szólva elmesélte, milyen adminisztratív nehézségek árán tudta a legutóbbi, 20133-as számot megjelentetni egy elnyert minisztériumi pályázat segítségével, aminek olyan kontroll-rendszerét hozták létre menet közben, hogy ő eladósodott, mire a pályázati pénz megérkezett. A folyóirat jövő évi megjelenései között terveznek egy számot, amely az Észak- és Dél-Komárom kincseit, kultúráját mutatja be, és azt veszi számba, hogy a tíz év EU-s létezésnek milyen hozadékai vannak. Az „atalier" Felvidéken készül, ahol 450 ezer magyar él, de a művészet csak egy szűk réteget érdekel. A lapszámok 300 példányban készülnek el, ebből 250-260 elfogy, a maradék 40-50-ből lehet tiszteletpéldányokat osztogatni.