Magyar grafikai körkép a Puskás Galériában

Hiszen azoknak a szombathelyi művészeknek, akik eljöttek a Szombathelyi Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium évadnyitó kiállításának megnyitójára, nem kell bemutatni se a gyűjtőt, Pittmann Lászlót, se a grafikusoknak azt a nagy nemzedékét Gross Arnoldtól Reich Károlyon át Kondor Béláig, amelynek – és az őket követő generációnak – képviselői most 25 alkotás által megmutatkoznak a Puskás Galéria falain, Magyar grafikai körkép 1960-85 címmel.

Bodó Judit, a Puskás-tárlatok szervezője elmondta, hogy az idei kiállítások valamiképpen mind kapcsolódnak a 130. születésnapját ünneplő iskolához. Pittmann László – aki az idén lenne 70 éves – hosszú ideig az iskola szakmai tanára volt, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett mérnök-tanár diplomát. A gyűjtésben felesége, a megnyitón is jelen lévő, az iskola könyvtárának az épp a megidézett nagy grafikai korszakot bemutató, saját kiadású kötet egy példányát ajándékozó Pittmann Ildikó volt a társa. Pittmann tanár úr pedig – köszöntőjében Rasperger József a tőle megszokott részletezett átéltséggel és szakértelemmel utalt erre – „szerettel övezett szakmaisággal” olyan grafikai műhelyt hozott létre, ahova a művészek szívesen jöttek, hogy alkotásaik itt nyerjenek végső formát.

Pittmann László olyan tökélyre vitte a nyomtatást, hogy tizenkét évig a szombathelyi tanárképző főiskola rajz tanszékén oktatta is ezt a tárgyat, majdnem húsz évig nyári művésztelepeken vezetett grafikai műhelyt. A gazdag gyűjtemény éppen ezekben az években alakult ki. A Puskás Galéria kiállítása a 20. századi klasszikus sokszorosított grafika nagykorúvá, a festészettel egyenrangúvá válásának, a kizárólagos könyvillusztrációs szerepből való kilépésének pillanatát ragadja meg: „Barcsay-tanítványként egy nemzedék beérett.”

A Puskás-tárlaton Molnár Gabriella (egyébként a kiállítás egyetlen női alkotója) idézi meg minden grafikusok örök ikonját, Dürert, akinek „sokszorosított illusztrációit annak idején boldogan vették a népek a nürnbergi piacon”; most meg mit nem adnak értük a múzeumok. Rasperger József arra biztatta a diákokat, hogy menjenek közel az elbűvölő vonalak rengetegéhez, mert ezek olyan művek, amelyekbe „bele lehet menni”, mindig valami újat kínálnak. Például Gyulai Líviusz Orrszarvújának orrán azt az icipici madarat. Arról meg, hogy Prutkay Péter Fészek-sorozatának itt kiállított 1984-es darabja, vagy a nyitott kalitkaajtó előtt ívelő madár az 1980-as Mozgástér című képen ma is társadalomkritikai jelentéssel bír, nem az alkotó tehet.

Érdemes benézni a Puskás Galériába október 21-éig, akkor is, ha a Szabó tanár úr vezetésével játszó iskolai zenekar Cohen-számáról már végképp lemaradtunk. Szász Endrére rá se ismerünk. Kamper Lajos és a Babonák napja viszont jólesően ismerős.