Dóczi Virág a régióban egyedülálló galériát nyitott Ausztriában

Dóczi László és Dóczi Virág, apa és lánya művei invitálnak minket egy újonnan nyílt galériában, amely az egész régióban egyedülálló, példa nélküli kezdeményezés. Dóczi Virág tiszteletre méltó bátorsággal és bizakodással nagy fába vágta a fejszéjét: Burgenlandban eddig nem volt ilyen jellegű kiállítótér, az a feladat, hogy be kell vezetni a képzőművészetet. De a határmenti magyar megyékben sem nyílt mostanában magángaléria, önerőből, támogatás nélkül, nem csak saját képek bemutatására, hanem más meghívott művészek alkotásainak reprezentálására. Nagy kérdés, hogy sikerül majd (sikerül-e) bejáratni ezt az új helyet, amelyet művészettörténeti szempontból maximálisan hitelesít a két Dóczi életműve.

Virág a szombathelyi Savaria Egyetemi Központ BA festő szakán is tanult, de a grazi Művészeti Akadémia szobrász szakán diplomázott, végzi a festő szakot is. Neve nem annyira itthon, mint inkább az ausztriai művészeti életben ismert. Diplomakiállítását 2011-ben a Szombathelyi Képtárban láthattuk, és volt tárlata a Sopronban, főleg azonban grazi csoportos projektekben vett részt.

A most megnyílt tárlat központi képe egy kilenc részből álló, hatalmas "Határ határok nélkül " című mozaikszerűen összeállított kép, 2013-as dátummal (!), a migráció témáját dolgozza fel. Egy négytagú család látható a festményen, rajta németül és magyarul is megy a kézzel írott levélszerű szöveg arról, hogy miért hagyták el Magyarországot ( "talán mert külföldön több esélyük lesz "). "Ha rossz a kedvem, beszélek az anyanyelvemen " - olvashatjuk az egyik festett figurán. Majd tovább: "otthon nem lehet előre tervezni, megszűnt a munkahely, nincs értelme vállalkozni, mert agyonvágnak egy újabb adóval..."

- A művészettörténet sok olyan családot ismer, ahol a leány folytatja az apja munkáját, de olyat keveset, ahol szinte átveszi az ecsetet az apától, és ott folytatja, ahol ő abbahagyta. Hamvas Béla az ilyesfajta művészetre azt a fogalmat használja: meditációs objektum - mondta Tóth Csaba festőművész a megnyitón. - Itt minden kép előtt órákig lehet szemlélődni, időrétegeket bontunk le, hogy feltáruljanak a képek tartalmai. Dóczi László esetében egy fénylő glóriás szent, egy egy angyalszárny suhogás, egy harang hangja sejlik fel a csendből. Dóczi Virág esetében egy síró női arc könnycsepjét is megtalálhatjuk a képen.

Dóczi Virág és Dóczi László közös kiállításához Tóth Csaba festőművész mondott bevezetőt (Fotó: Merklin Tímea)

A 20. században a történelem legnagyobb modernizációja zajlott le, a művészet kivívta az autonómia maximumát. A korábbi művészeti funkciókat levetette magáról, és a végtelenített autonómia-igény párosult egy fogalmi törekvéssel. A korábbi metafizikus nyelvezetet fogalmivá alakította át a képzőművészet. Ezért mondjuk ezekre a képekre, hogy gondolati, fogalmi, elvonatkoztatott művek. Olyan művekkel állunk szemben, amelyekben mindig megvan a kapaszkodó, hogy honnan indulunk el és hova jutunk. Dóczi László életműve az egyik legkristálytisztább meditációs festészet, szinte teljesen egyedülálló. Leánya fitalakori képei az önkeresés stációit jelenítik meg. Dóczi Virág végül ugyanarra a meditációs festészetre talál rá, mint az apja. Tóth Csaba szerint Virágnál az apja életműve meghosszabbítását láthatjuk. Van egy képe, a Főnix, amely mint tudjuk, hamvaiból születik újjá. Ezzel a szimbólummal élve Virág művészete olyan, mintha benne Dóczi László születne újjá.

Dóczi Virág megálmodta és létrehozta ezt a galériát, ahol három hónapos intervallumokban mutatkoznak majd be alkotók - Erdélyből, Szlovákiából, Horvátországból, Ausztriából és Magyarországról.