Királydráma, iskoladráma: működésben a Ferrum

A Ferrum Színházi Társulás egyrészt több mint három évtizede tartja magát az amatőr színházi létezéshez – vagy inkább tudatosan vállalt létformához –; ami azt jelenti, hogy a társulat tagjai munka, tanulás, család és más elfoglaltságok mellett szakítanak időt a közösségre, a mindig nagy felelősséggel művelt játékra. A Ferrum másrészt – ahogy Török Gábor is fogalmaz – az elmúlt sűrű évtizedekben olyan „szellemi intézménnyé" vált, amely az előadásaival kérdez, figyelmeztet, a gondolkodásra, gondolkodtatásra apellál, miközben nem enged a maga elé mércének állított minőségből. És bár a társulat időközben óhatatlanul változik, a „keser-édes stílus" (hangnem), a gyakran groteszkbe, abszurdba hajló játékmód (mint „fémjel", a Ferrumé) marad.

A Ferrum és Török Gábor – elszakíthatatlanok. Fotó: Kiss Teodóra

Marad akkor is, ha – mint a legutóbbi időszakban – megrázkódtatásszerű változáson, tagcserén esik át a társulat. A Némberköztársaság című Határ Győző-darabot már a jelentősen megújult csapat mutatta be, a főszerepet persze a „ferrumos bölény", Sövény László kapta. (Az alapító-rendező-művészeti vezető Török Gábor mellett ő az, aki kezdettől jelen van a Ferrumban.) Az idén sem maradt el az augusztusi velemi szakmai táborozás, ahol természetesen már az új év, évad leendő bemutatóiról is szó esett. Azóta pedig már zajlanak a próbák: több előadás készül. Török Gábor ráadásul rendezői feladatokkal is megbízta két kipróbált, tapasztalt, mindig eredeti hangon megszólaló játszótársát: a Ferrumhoz nemrégiben visszatért Németh Gabriellát (különben három gyermek édesanyja, középiskolai magyartanár, legújabban osztályfőnök) valamint Pintér Viktóriát (aki Veszprémben egyetemi-irodalomtudományi intézeti munkatárs). Ők ketten egybehangzóan állítják, hogy nem voltak rendezői ambícióik, viszont ebben az érzékeny pillanatban-állapotban az sem volt kérdés számukra, hogy elfogadják-e Török Gábor fölkérését: persze hogy elfogadták – a csapat érdekében. Nem mintha (most, hogy már gyakorolják) nem volna kedvükre való az MMIK-s szombati próbanapokon az a „kollektív zsongás", amivel a komplex, ott és akkor teljes embert és nagy koncentrációt igénylő rendezési folyamat együtt jár. Török Gábor „két mulatságos magyar XVIII. századi iskoladrámát" választott számukra: így születik meg (a legkésőbb farsangra) az a könnyen utaztatható előadás, amely Házasulók címmel veszi egy kalap alá a két iskoladrámát, az „igényes szórakoztatás" jegyében. A mobilizálhatóság azért fontos, hogy lehetőség szerint minél több bevételhez jusson az egyesületi formában működő (elnök: Meskó Krisztián) társulat, amely egyébként élvezi a város támogatását; de az utóbbi két évben pályázaton nem sikerült nyernie. A Borka asszony és György deák című kamarajáték (a Kézdivásárhely-kantai Minorita Iskolából, 1773-ból) rendezője Pintér Viktória, a Kocsonya Mihály házassága című (Sátoraljaújhelyi Pálos Iskola, 1756) című többszereplős, viszont szintén „nevettető színjátékot" Németh Gabriella vezetésével viszi színre a társulat. A kétféle rendezői habitust összevetni is izgalmas: Gabi rögtön tudja, hogy mit szeretne elérni például hatásban - a hogyan ezután körvonalazódik. Viki épp fordítva: azonnal a színpadon is látni akarja a fejében már létező képet.

Közben Török Gábor is rendez: a legközelebbi nagybemutató Ionesco abszurd színpadi játéka, Királydráma munkacímmel, Bognár Róbert és Gera György fordításainak – Haldoklik a király, A király halódik – felhasználásával. Hamarosan benézünk próbákra is.