Rajt után a Savaria-kurzus

Miért fontos a tudás? – merülhet fel a kérdés, amelyre sokféle válasz adható. Szóba jöhet egyéni érdek, a folyamatos fejlődés és képzés fontossága, de akár a kollektív tudat erősítése is lehet a cél. Ez utóbbihoz (is) köthetjük a Genius Savariensis Szabadegyetemet, melynek létrehozásában többek között ez a gondolat is helyet kapott. Hogy mi a konkrét cél? Prof. dr. Pusztay János a szabad-egyetem életre hívója úgy fogalmaz, talán éppen maga tudás iránti vágy felébresztése a cél.

– A szabadegyetem létrehozásával nem más a célunk, mint hogy felkeltsük az emberekben az érdeklődést, ha úgy tetszik a tudás iránti vágyat, mégpedig a folyamatos fejlődés, az önképzés tekintetében. Nyugat-Európában bevett példa és évek, évtizedek óta működő modell a szabadegyetemi struktúra, és az önképzés, az élethosszig tartó tanulás sem ismeretlen fogalom. Nálunk egyelőre ez a struktúra még nem bevett forma, de bízunk abban, hogy ezzel a kezdeményezéssel jó úton járunk – mondja a professzor. Elnézve a hétfő délutáni közönséget, efelől jelen pillanatban nem lehet kétségünk. Számtalan érdeklődő ül a teremben, alig találni szabad helyet, a kezekben toll és papír, valahol mégis csak tanulni jöttünk. De miről is van szó pontosan?

A 2013 őszén útnak indított szabadegyetem jelenleg egy kurzust hirdetett, ez pedig nem más, mint a Savaria-kurzus, melynek célja a savariai tudat erősítése. – Olyan polgárokat szeretnénk nevelni, akik tudatos, lokálpatrióta emberek, ismerik és szeretik a várost, annak történelmét, történetiségét – mondja a professzor. Valljuk be, ennek fényében, vagyis a város történelmi voltát tekintve, van miről beszélni. Már csak azért is, mert a kurzust két évre hirdették meg, ennek időtartama alatt – a tervek szerint – 48 előadás hangozna el, mindez 24 alkalommal. A felsőoktatási rendszer szerint felépített, de modulonként egyénileg összeállítható, bármikor elkezdhető és megszakítható képzés az igényeknek megfelelően felöleli az élet minden területét és ezen túl hű a kronológiai sorrendiséghez is. Ennek értelmében az első hétfői előadás is ezt a mintát követte. Ha valaki azt feltételezné, a római korral indult a város történetének ismertetése, téved. Sokkal korábbi, a neolitikum időszakáról esett szó többek között, így nem nehéz kitalálni, az első előadás a régészet, és a korai tárgyi emlékek témakörére épített. Az előadó Ilon Gábor régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ II. számú Regionális iroda vezetője volt. Első elő-adásában, mely a Helyi érték nevet kapta, az időszámításunk előtti hatodik évezred környékére kalauzolt el bennünket. Itt fontos és hangsúlyos megjegyezni, hogy a szabadegyetemnek nem célja, hogy tudományos, magasan kvalifikált és a közönség számára érthetetlen és értelmezhetetlen szakmai előadások hangozzanak el, ugyanakkor a másik véglet sem járható út. A kurzus összeállításánál, melynek gondozója dr. Katona Attila, fontos szempontot játszott az, hogy valahol megtalálják az arany középutat e tekintetben.

– Szükség van arra, hogy egyfajta ismerettel rendelkezzen az illető, nevezhetjük ezt általános műveltségnek is, de ugyanakkor szükséges az is, hogy az előadó újat tudjon mondani, mutatni, mindezt úgy, hogy tudatosítsa, nem szakmája kiválóságai ülnek a közönség soraiban. Nagy feladat és kihívás az előadónak is, hiszen egyfajta összefoglalást, korszakba illesztéssel kell szolgálnia – mondja Katona Attila.

A célkitűzés ezidáig úgy látszik megvalósulni látszik: a tömött sorok ezt igazolják, vannak, akiknek fontos a szellemi fejlődés, a tudás bővítése, frissítése, s az előadóra sem lehet panasz, aki az est második részében a velemi Szent Vid rejtelmeibe kalauzolta el a közönséget, megvalósította az elképzelést, ha úgy tetszik meglelte az arany középutat. A következő előadás október 21-én lesz, az előadók Csapláros Andrea és Sosztarits Ottó, a téma pedig a római korba repít vissza.