RVU: Isteni volt ez a műszak

Nem vitás, új szelek fújdogálnak a magyar filmben. Felnőtt egy rvu (rendszerváltás utáni) generáció, s ez már nem Török Feriék szoft nonkomformizmusával, hanem a nyers függetlenfilm erejével láttatja a világot. Jelesül az 1992-es magyar és a széteső jugoszláv valóságot.

Bodzsár Márk filmje, az Isteni műszak több szempontból is mérföldkő lehet. Leginkább azért, mert a fekete komédiát rangra emeli. Ez azért fontos, mert a magyarság egész történelme lényegében fekete komédia, azaz Bodzsár rálelt a minden zárat nyitó kulcsra. Másrészt a rendezőt egyáltalán nem zavarják a film műfaji meghatározottságai. Simán átlép a korlátokon, úgy, hogy azt hisszük: amatőrfilmes Tarantino paródiákat forgat. Reich Dániel operatőr meg olyan közel plánokat hoz, hogy ketté áll a szemünk. Mérföldkő még ez a film azért is, mert végre, végre! nem kovácslajosos roncstelepen, vagy kovácslajosos kocsmákban, hanem szárnyszegett kínai étteremben és jajlila, tűmellű cucikkal spékelt fodrászatban játszódik. Már ha éppen nem mentőznek a fiúk. A fiúk: Milán (Ötvös András), a Szarajevóból megpattant katona, aki Pesten próbál boldogulni,. Kistamás (Keresztes Tamás), az őrült mentőautós sofőr, aki annyira nindzsa, hogy kard által vész el. És persze itt a főnök, a Papesz, azaz Fék doktor (Rába Roland), aki valami elképesztően új stílust hoz a vászonra. Ez a három fazon kevereg egy mentőautóban, megesnek velük a dolgok, és hát mitagadás, néha fröccsen a vér, meghal a beteg, néha meg kiütik és megy tovább a verkli. Aztán van itt börtönös életkép romaverő nácigyerekkel, meg francia könnyedségű, Mengele-lelkületű (van szívem, mondja, majd: igaz, kicsi) temetkezési vállalkozó, aki eggyel mindig több kínait hoz kis hazánkba.

Bodzsár humora néha elviselhetetlen, de hát nem volt az Szarajevó, vagy Srebrenica? Ahol a reggeli mellé akna járt? Milán egy koporsóban akarja kihozatni szerelmét a szétlőtt Szarajevóból, majd egy döbbenetes fordulat jön és kiderül: még a pokol is jobb a hazudott mennyországnál. De ne lőjük le a poént, inkább rögzítsük azt, hogy lám, azért épülget itt valami.