Bemutatták Marosits József új könyvét

A művészeti, önéletrajzi és dokumentum jellegű könyv kitörési pontot keres az „ismeretlenségből, a „vidéki létből”, célja, hogy „jelet hagyjon” az utókornak. 1969-től 2012 közepéig idézi fel a közel fél évszázados művészi pályát újságcikkek, tanulmányok, fotók révén.

Miközben igaz lehet, hogy a művészet egyre inkább eltávolodik a közönségtől, Marosits József ezzel a folyamattal szembe megy: szeretne közelebb jönni hozzánk, mindent elmesélni magáról, a világról, amit érzékeivel, tapasztalatai révén megtudott. Erről szól az új kötet, erről szólt a könyvbemutató, és az, hogy két órára kultúrkörnyezetté varázsolta a vendéglátóhelyet: szobrokat helyezett az asztalokra, meghívta Németh Judit színművésznőt a verseit mondani, Kiss Gergő zongorázott, Tóth Csaba festőművész tanulmányából olvasott fel.

Marosits József a bemutatón, balról az „Életfogytiglan” szobor (Fotó: Horváth Csaba)

Marosits József sokműfajúságát nem csak úgy érthejük, mint az önkifejezés sokféleségét, hanem mint a világgal való kapcsolatkeresés sokféleségét. És nem csak keresi, meg is találja: erre bizonyíték minden kiállítása, könyvbemutatója, ahova sokan jönnek el.

A szobrok az asztalon megtapogatható művek lettek (a tárlatokon ezt „nem szabad”). Érezhetjük az anyagot, és összerakhatjuk a jelsort – ezen az estén az egyensúlyt, harmóniát kereső emberét, aki a párjával együtt teljes. A válogatott, alkalmi minitárlaton markánsan a társkapcsolatról üzen: A hídon, az Egyensúly, a Harmónia, az Életfogytiglan, a Jang és Jin szobrokkal, melyek képe az új kötetben is szerepel.