A nagy múltra visszatekintő műforma nem veszítette el az aktualitását

A tárlaton többnyire a 70-es és a 80-as években diplomázott textilművészek alkotásai dominálnak.

A Nyitott Tér Kulturális Egyesület Répce Galériájának legújabb látnivalói a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményéből valók. A gobelineket Cebula Anna igazgató ajánlotta a közönség figyelmébe. Fotó: Garas Kálmán

Magyarországon Szombathely büszkélkedhet a legnagyobb kortárs gobelin- és textilgyűjteménnyel, az anyagokat több mint negyven év óta gyűjtik. Eleinte a Savaria Múzeum, majd 1992-től a Szombathelyi Képtár vásárolta meg a biennálék, később a triennálék legmívesebb, legkorszakalkotóbb műveit. Ezekből az alkotásokból költöztek most gobelinek a Nyitott Tér Kulturális Egyesület Répce Galériájára. A szépséges textilekről, az alkotóikról, a kárpitművészet létrejöttéről Cebulka Anna osztotta meg gondolatait a minapi tárlatnyitó közönségével. A Szombathelyi Képtár igazgatója elöljáróban arról beszélt, hogy a szövött anyagok készítése, előállítása az emberiség egyik legrégibb tevékenységei közé tartozik. Részint megvédték az emberek testét a hidegtől, ugyanakkor a lakhelyük kényelmesebbé, melegebbé varázsolása is fontos szemponttá vált. A rostszálak amelyekből készítették a szövött anyagokat növényi és állati eredetűek voltak. Az ezekből fonott, majd megszőtt anyagok az épületek és sátrak belső terét melegítették és díszítették.

A legrégebbi fennmaradt textíliadarabok a kopt időszakból valók a IV.-V. századból. Akkoriban kevés színnel dolgoztak, az anyagok mintázata is egyszerű volt. A középkori művészetben már megjelentek a gazdag ábrázolások pompázatos és káprázatos színskálával. Az európai kárpitművészet fellendülése a XIV. századtól figyelhető meg. Ekkor születtek meg a nagy szövőműhelyek, melyek királyi, főúri és magas rangú egyházi személyek megrendeléseit készítették el.

A magyarországi kárpitművészet létrejöttének történelmi, társadalmi feltételrendszere, művészeti közege csak a XIX. XX. század fordulóján kristályosodott ki. Később a képző- és iparművészeti képzés keretei között kezdődött, szakadt meg, majd indult újra e művészeti ágazat, e technika művelőinek, e mesterség gyakorlóinak oktatása. A nagy múltra visszatekintő műforma a modern kor kezdetén sem veszítette el aktualitását, mondta Cebula Anna, utalva a festő családból származó Ferenczy Noémire, aki megteremtette a gobelin műfaj alkotói önállóságát: nemcsak megtervezte és elkészítette leendő művei kartonjait, hanem nagy türelemmel azokat meg is szőtte. Az ő örökségét élteti tovább a tanítványa, Solti Gizella, akinek a Répce Galérián a Miraculum és az Exodusz című munkái láthatóak. Mellette többnyire a 70-es és a 80-as években diplomázott textilművészek alkotásai dominálnak a falakon. Például Polgár Rózsa akinek meggyőződése volt, hogy a két szál (a felvető és a vetülék) eszközével minden alkotói gondolat kifejezhető, anélkül, hogy az más műfajnak mutatkoznék Szövött metafora című alkotása, aztán Péreli Zsuzsa egy kercaszomori búcsú emlékére készített munkája, Nagy Judit Fabálványlepke című gobelinje, vagy éppen Hauser Bea sötét tónusú, raszteros technikájú, fényképszerűen beállított személyeket ábrázoló kárpitjai.