Kultúra

2014.01.03. 14:35

Nagy Sándor az egyensúly megteremtéséért küzd

Szombathely - Nagy Sándor Vágó Bernadettel összeszokott párost alkotnak. A legnagyobb slágerekre tapsolt a helyi közönség.

Szekér Dóra

Közvetlenül a színpad mellett ülünk le. Nagy Sándor fekete húzózáras kötött garbóban, a beszélgetés előtt még gyorsan elintéz egy telefont. Bizalmasan beszél, talán családjával. Aztán közösen értékeljük az elmúlt évet, gyors számvetéssel.

Sorjáznak a szerepek, fellépések, és szó esik arról is, amiről mindnyájan tudnánk hosszan beszélni, milyen is az élet. Állandó libikóka-játék a munka és a család közötti egyensúly megteremtéséért vívott harc. Nagy Sándor is ezzel küzd.

- Próbáljuk már a Feydeau-darabot, a Kézről kézre címűt, a Madách Színházban, Réthly Attila rendezésében, amelyben a főszerepet játszom, Émile-t. Ennek nagyon örülök, csak annyi a szépséghibája a dolognak, hogy összesen két napot tudtam a családommal vidéken tölteni, aztán most be a kocsiba, és jöttünk. Ebben a hónapban huszonegy előadásom volt, január 31-én premier, februárban huszonhármat játszom.

Nagy Sándorral a színpad mellett beszélgettünk, koncert előtt. Fotó: Zergi Borbála

Azt kérdezem tőle, hogyan lazít, mikor pihen és főleg év végén van-e ideje számot vetni.

- Hát, erre a sok kérdésre hogy is feleljek egyszerre? Valójában nincsenek babonáim, de ilyenkor mindig érdemes és kell is számot vetni. Fontos, hogy végiggondoljam mi az, ami sikerült és mi az, ami nem. Hogy milyen tervek valósultak meg és melyek nem. Most szilveszterkor Vágó Bettivel léptem fel Visegrádon. Két fellépés között szakítottam egy félórát arra, hogy elcsendesedjem, és számot vessek. Babonáim, ahogy mondtam, nincsenek, a jól bevált imádkozás mellett vagyok. És minden fellépés, előadás előtt elmondok egy imát, ez még nem hagyott cserben sohasem.

Az El Camino-ról kérdezem, mert olvastam róla, hogy részt vett az úton, valamiféle belső békét keresve.

- Én háromszáz kilométert teljesítettem a közel kilencszázból. Soha nem terveztem, de aztán magától értetődő volt, hogy elmegyek. Életem egy olyan szakaszába érkeztem, hogy egy csomó dolgot helyre kellett tennem, és nagyon sok mindenen változtattam. Főleg a gondolkodásmódomon, helyzeteken, kapcsolatokon.

A művész arról mesélt, hogy a hosszú úton akadtak kísérői, és néha úgy érezte zavarja a társaság, nem nagyon volt kedve beszélgetni, de egy-egy találkozás végül - utólag értékelve ezeket - mégiscsak hasznára vált, és talán szükséges is volt számára.

Volt, ami elmaradt, volt, ami új lett. Szóval, ha úgy hozza az élet, biztos, hogy be fogom fejezni, de hogy ez most nyáron lesz, vagy mikor azt még nem tudom. Mondja átgondoltan, és siet az öltözőbe, a folyosón már skálázik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!