Várnai Vali vendégei voltunk

Várnai Vali a kortárs magyar festészet egyik legérzékenyebb, legkifinomultabb jelensége. Mint embert is nagyon sokan szerették, és ez a szeretet a könyv apropóján ismét összegyűlt. Az ünnepi eseményen az érdeklődők – a tavaly elhunyt festőnő barátai, ismerői, tisztelői – nem fértek be a képtár előadótermébe, a nyitott ajtón kívül is ültek sokan a folyosón hamarjában elhelyezett pótszékeken. A Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola növendékei muzsikáltak és a falakon a képtár tulajdonában lévő Várnai Vali festmények kamarakiállítása – „a könnybe lábadt szem fátylán át látott világ" – volt látható. A képek február végéig még kint lesznek – tudtuk meg Cebula Anna képtárigazgatótól, aki így vezette be a rendezvényt: – Várnai Vali mindig azon volt, hogy finom lelkiségével és viselkedésével megszépítse a körülötte lévők életét. Fiatal barátnője, Polgár Katalin így fogalmazott: „Várnai Vali maga volt a karácsony."

– Nagy Anna egy újabb ajándékot adott a városnak, ez a nyolcadik kötete a sorozatnak, amelynek az a szándéka, hogy felhívja a figyelmet olyan nőkre, akik önzetlenek voltak, áldozatokat hoztak, jóra használták a tehetségüket – mondta dr. Takácsné dr. Tenki Mária kulturális tanácsnok, a sorozat ötletgazdája a bemutatón.

Vadas Zsuzsa a premieren.

Nagy Anna: „A naiv festőt játszó Várnai Vali tündéri realizmusa fölött fényesség lebeg... Legsötétebb képein is ott a remény, és a legderűsebbeken is ott bujkál a bekeríthetetlen szomorúság..." Fotók: Horváth Csaba

Csapláros Andrea, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum igazgatója örömét fejezte ki, hogy több munkatársa részt vesz a kutatásban, amely megelőzi e könyvek megjelenését, és reméli, hogy nem ez az utolsó, amit a múzeumban mutatnak be.

– A kultúra él, mert élni akar – Sági József, a kulturális bizottság elnöke kétszer is megismételte ezt a mondatot, hozzátéve: – Ehhez három dologra van szükség: alkotóra, befogadóra és támogatóra. Szombathely városa elkötelezett arra, hogy az ilyenfajta művészetet támogassa.

– A Várnai Valiról szóló kis kötet szervesen illeszkedik a sorozat eddig megjelent könyvei közé, hiszen a városhoz kötődő, de a határain messze túlmutató életmű kap ilyen módon elismerést. Ugyanakkor el is tér a többi kötettől, hiszen olyasvalakit igyekszik bemutatni, aki szinte még, vagy inkább nagyon is velünk van – mondta Nagy Anna esztéta, a NyME Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar adjunktusa. – A sorozat újabb köteteiben egy-egy kortárs is helyet kap, de a cél nem változik, hogy egy életművet megörökítsünk röviden és informatívan, szavakból és képekből állítva emléket.

Várnai Valéria életének 76 évéből legalább hatvanat a festeni akarás belülről fakadó, intenzív kényszere alatt, annak felszabadító erejű, belső szabadságot adó vonzásterében élte. Nem tudott nem „fösteni". A festészet, mint afféle basso continuo, mint egy folyamatosan hangzó alaphang volt jelen az életében.

– Gyerekkorunktól ismertük egymást. Ösztönlények voltunk, „állatka" lények, akik keveset tudtak a világról. Valira nagyon vigyáztak, kései gyerek volt, a kimenő is komoly gondot okozott, nem engedélyezték, hogy fiúkkal járjon. De azért mi kiszökdöstünk – elevenítette fel az emlékeit Vadas Zsuzsa újságíró. – Vali is szeretett volna jelentkezni a képzőművészeti főiskolára, de nem merte megtenni a szülei miatt . Nagyon szerettünk öltözni, de divatos dolgokat nem lehetett kapni. Megterveztük a ruháinkat, lefestettük, lerajzoltuk, Vali a színeket adta hozzá. Megkerestük az anyagokat, és megvarrattuk a szomszéd Mariska nénivel. Valival volt egyforma blúzunk is, kicsit Tahiti, nagyon színes, mindenki megfordult utánunk... A húgom volt a „testvéri közösség" harmadik tagja, magunkat látom a három királyokban és a három angyalkában is...Az élet szétválasztott minket, mert férjhez mentem Kecskemétre, mindig hívtam, hogy jöjjön el, de nem jött, Pestre sem. Vali gyönyörű nő volt, és híres festő lehetett volna, ha Pestre költözik. Az öreg szülők melletti magány volt szükséges ahhoz, hogy ezeket a képeket megfesse.

Vadas Zsuzsa végül felvetette: – Hova lettek Valika képei? Hogy van az, hogy a képtárba nem a legjobb képei kerültek be? Remélem, jó helyen mondom: komolyan aggódom érte, hogy szétforgácsolódik az életműve.