Martin György néptánckutató tiszteletére

A tárlaton az az anyag tekinthető meg, amit Budapesten a Hagyományok Házában mutattak be.

Balról Gergye Rezső igazgató a kulturális központban látható Marin György tiszteletére rendezett kiállításon. Az 1974-es képen jobbról a néptánckutató Martin, balról Sipos Mihály a Muzsikás együttesből, aki többször megfordult Vasváron. Fotó: Szendi Péter

Martin György 1951-től 1955-ig hivatásos táncos volt, ezzel párhuzamosan magyar szakot végzett az ELTE Bölcsész karán. Majd néprajzi-muzeológusi diplomát szerzett.

1953-65 között néptánckutatóként dolgozott a Népművelési intézetben. 1965-től az MTA népzenekutató csoportjának tudományos munkatársa lett. 1974-től az MTA Zenetudományi intézetének tudományos osztályvezetője volt haláláig (1983).

1951-től végzett rendszeres gyűjtőmunkát a néptánc és a népzene területén. Magyarországon és a határokon túl is járta a falvakat, tanulmányozta az ott élők táncait. Baráti kapcsolatokat teremtett a kelet-európai népek kutatóival. A gyűjtőútjain a tánczenei lejegyzések mellett a népdalokat is leírta. Jelentősek metrikai és ritmikai dokumentációi. Számos tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban.

Egyetemi tankönyvként jelent meg A magyar folklór című kötete, amelynek tudománytörténeti áttekintése, módszertani része mellett a magyar tánckincs történeti rétegeiről ad új összefüggéseket feltáró összefoglalást. Az egyetemes táncfolklorisztika számára is példamutató munkája A magyar körtánc és európai rokonsága című könyve.

A Magyar néptánchagyományokban közölt tanulmánysorozata felidézi a megtett út legjelentősebb állomásait, a Tánckutatás és tánchagyomány Dél-Dunántúlon című kötetben megjelent írások pedig a pályakezdést inspiráló kutatói élményekre visszatekintő összegezések. Hallatlan munkát elvégzett, az életműve olyan koncepciójú szellemi örökség, melynek a hatását tekintő értékelése az elkövetkező generációk feladata.