Várnai Valéria festőművészre emlékeztek

– Ne kötődjék az alkalom évfordulóhoz, csak legyen ez a találkozó egy szép májusi nap, amikor egyszerre derült és egyszerre felhős az ég, egyszerre napsugaras és egyszerre szomorú, amilyen ő volt – adta meg a hangot bevezetőjében Nagy Anna esztéta, a rendezvény moderátora, a Várnai Valériáról szóló könyv szerzője, amely nemrég jelent meg a Szombathelyi híres nők sorozatban.

Várnai Valéria festőművészre emlékeztek a Vitalitás Galériában. Balról: dr. Prugberger Emil, Vadas Zsuzsa, Horváth János, dr. Zsámbéky Monika, Nagy Anna és Marosfalvi Antal. Fotó: Szendi Péter

– Május volt a kedvenc hónapunk, a biciblitúrák ideje. Például Szombathelyről Gencsapátiba hajtottunk, a Szentkúthoz, hogy a forrásvízben megmossuk az arcunkat, mert úgy hallottuk, hogy aki abban a forrásban megmosakszik, egész életében szép lesz – mondta Várnai Vali ifjúkori barátnője, Vadas Zsuzsa, Prima-díjas újságíró, aki 50 éve van a pályán. – Mentünk Jákra, letelepedtünk a fűre, ettük a hazulról hozott elemózsiát, és nevettünk, hogy olyanok vagyunk, mint a francia impresszionisták, akik a természet lágy ölén érezték jól magukat. Vagy kimentünk a kámoni Kis Vendéglőbe, hogy igyunk egy-egy málnát, bambit, később egy-egy sört. A mentalitásunkat is ez jellemezte: a természet- és emberközelség.

– Valitól tanulni lehetett már akkor, mikor a Fő tér 23. szám alatt, aztán a Vasi Műhelyben összegyűltünk. Csidáltam a munkabírását és a céltudatos minőségi munkáját – emlékezett vissza Marosfalvi Antal festőművész, restaurátor. – Tíz évig jártunk a győri művésztelepre Vértesi Péterrel, Várnai Valival, a Duna csodálatos témavilágot adott. Vali a semmiből is képet csinált. Mindenhonnan képpel a fejében jött haza, a hozott képet itthon megfestette.

– Neki Szinyei Merse Pál volt a nagy festő. Egyszer elmentünk Valival a sírjához motorral, írt onnan képeslapot a barátnőjének – mesélte Horváth János festőművész, aki segítette Várnai Valit, hogy a Művészeti Alap tagja lehessen. Jót tett neki, hogy nem került be a Képzőművészeti Főiskolára, nem kellett megtanulnia igazodni, azt csinálta, amit gondolt, így lett „Várnai Vali". Nem naiv festő volt. Nem azt festette, amit látott, hanem amit tudott arról a dologról.

– Valika saját magát adta. Olyan festő volt, aki nem vette át a modern irányzatokat. Közismert a gyermekkori élményeihez való kötődése, vonzódása. Őrizte a csodás, szép emlékeket. A főiskolán csak rontottak volna rajta. Valika Szombathely igazi kuriózuma – fogalmazta meg véleményét dr. Prugberger Emil orvos.

– Sokat köszönhetett neki Szombathely művészetszerető közönsége már akkor is, amikor a sportházban dolgozott – hangsúlyozta dr. Zsámbéky Monika Olyan kiállításokat hozott ide, jónevű magyar festőket – Bernáth Aurélt, Czóbel Bélát, Mednyánszky Lászlót –, amelyekért különben Budapestre kellett volna utazni. Kratochwill Mimi művészettörténész volt a segítségére. Festészetében az a megragadó, hogy igaz és őszinte, nőies és érzelemgazdag. Kezdetben az impresszionistákat csodálta, de nem követte őket. Belső és belülről érlelt képeket, szürreális hangulatokat fog meg egyszerű témaválasztásokban.