Egy éjjel, mikor álmaink valóra válhatnak

Aligha találni olyan kultúrát, melyben ne jelenne meg valamilyen formában a fény és a sötétség örökös küzdelme. A nyári napforduló éjszakáján a világosság győzelmét ünneplik örömtüzek gyújtásával. Nem csak a Nap fényességét és melegét szokás ezzel felidézni, de az ártó szellemek távoltartására is kitűnő módszer. Emellett úgy tartják, Szent Iván éjjelén teljesülhetnek régi vágyaink, és varázslatos dolgok történhetnek. Mindehhez szükség van némi boszorkányos praktikára is.

Az eseményhez számos népi szokás kapcsolódik, melyek középpontjában a tűz áll. Az asszonyok füveket égetnek a máglya körül, amiket később fürdőzés során használnak fel. A tűzben megégett gyümölcsöknek gyógyító hatást tulajdonítottak. Ugyanakkor évezredek óta tartják, hogy a tűz a megtisztulás és a termékenység szimbóluma is. Ehhez kapcsolódik az a szokás, mikor a fiatal lányok átugranak a lángok felett, a fiúk pedig az ugrások kecsességéből vonnak le jóslatokat arra vonatkozóan, ki mikor fog megházasodni. A máglya maradványainak is varázserőt tulajdonítottak. A hamut a szántóföldekre szórták, hogy távol tartsák a kártevőket, a nagyobb, elszenesedett ágakat az ártó szellemek távol tartása végett a házak eresze alá erősítették, a kisebb gallyakkal pedig az embereken és állatokon lévő rontást űzték el. Szokás volt még, hogy az ünnepség kezdete előtt a gazda eloltotta a tüzet a ház tűzhelyén, és a máglyából származó izzó zsarátnokkal gyújtotta meg újra.

A varázslatok azonban nem csak a tűzzel kapcsolatos dolgokra terjednek ki, nagy szerepet kapnak a növények is. Szent Ivánkor tart a páfrány virágzása, melyről azt tartották, ha valaki elcsípi a bimbó kibomlásának pillanatát, érteni fogja az állatok nyelvét, és megleli a földbe rejtett kincseket. Emellett a láthatatlanná válás titkát is e növény hordozza. Csábító képességekkel kecsegtet a növény, ugyanakkor kár volna fáradni ezek megszerzésével. A bimbó kipattanásakor ugyanis a néphit szerint olyan mágikus fuvallat támad, melytől nyomban elalszik az ember. Ha azonban mégis sikerülne ébren maradnunk, magával az ördöggel kéne megküzdenünk a virágért, a kecskelábú ugyanis nem szívesen osztozik a páfrányban rejlő mágikus képességeken.

Azoknak a gyógynövényeknek, amiket Szent Iván éjjelén gyűjtöttek, különleges erőt tulajdonítottak. Úgy hitték, ezen a napon a jó és a gonosz erői folyamatos mozgásban vannak, ezért igyekeztek távol tartani maguktól minden ártó szellemet. Ugyanakkor jóslásra is használták a növényeket: a lányok ezek segítségével próbálták kitalálni, ki lesz a férjük, a legények pedig nyírfaágakat tettek jövendőbelijük ablaka alá. Azok, akik gyermekáldásra vágytak, a tűz köré telepedve cseresznyét fogyasztottak.

Szokás ilyenkor boszorkánykodni is. Átkokat szórnak azokra, akik az ünnepségtől távol maradnak, a jelenlevőknek viszont fel kell áldozniuk valamit ahhoz, hogy kéréseik teljesüljenek: ételt, gyapjút, szőttest, vagy ágakat hajítanak a lángok közé. Nem lehet tehát ingyen igénybe venni a pozitív energiák szolgáltatásait. Ugyanakkor az átkokkal is vigyázzunk: talán célba találják haragosainkat, de megeshet, hogy bumeráng módjára visszatalálnak a feladójukhoz.