Tengerre magyar! - Horvát kiadó a 85. Ünnepi Könyvhéten

A nagykövet a kettős identitás előnyeiről beszélt a bemutatón, és arról, tudja, hogy állami hivatalnok lévén egyszer majd vissza kell térnie Zágrábba, de nagyon a szívéhez nőtt ez a vidék. Horvátoknak és magyaroknak egyaránt jó szívvel ajánlotta Devecsery László gyerekeknek szóló köteteit, a magyar nyelvű Ügyeskedő második kiadásátt és a kétnyelvű Egér-Eldorádót, illetve Mihovics Józsefnek, a Zalai Hírlap nyugalmazott főszerkesztőjének Odalenn délen című kötetét. Utóbbi azokból az adriai útirajzokból válogat, amelyek egy része a Pannon Lapok Társasága Utazó mellékletében jelentek meg, a tengerparti nyaraláshoz erősen kedvet csináló hatással. Ezért a nagykövet így búcsúzott a közönségtől: „Tengerre magyar!"

Horváth Csaba, a Croatica Kiadó igazgatója elmondta: fő profiljuk a tankönyvkiadás, eddig 96 könyvük van, és további 67 tankönyvre már szerződéseket kötöttek. Harangozó Bertalan szentpéterfai születésű, horvát gyökerekkel rendelkező polgárként üdvözölte a résztvevőket, történelmi példákat hozva a horvát és a magyar nép összetartozására, barátságára, amely a konfliktusok ellenére is megmaradt, és tovább épül. A többnyelvűségről szólva hangsúlyozta: „ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy", és ezt a nagymamája alakját idézve támasztotta alá, aki négy nyelven beszélt nyolcvan évvel ezelőtt.

Mihovics József, a Zalai Hírlap nyugalmazott főszerkesztője, aki Odalenn délen című útirajzokat tartalmazó kötettel jelent meg a könyvhéten, mellette prof. dr. Gadányi Károly, Handler András a Szentpéterfáról jött tamburások egyike és a horvát nagykövet, dr. Gordan Grlic Radman. Fotó: Ohr Tibor

A rendezvény vendégei voltak a szentpéterfai tamburások, akik horvát zenét hoztak, vagyis „olyan nyelven muzsikáltak" amit mindenki ért.

Devecsery László szombathelyi költő mesélt az Ügyeskedő című foglalkoztató könyvének születéséről: ő maga készítette el a kötetben látható tárgyakat, kedvenc műfajaiban – papírtechnikával, dekorgumiból, üvegfestéssel, de látunk tőle szalvétatechnikát és szalmadíszeket is. Valamennyi dísztárgyat ő fényképezte, és leírta az elkészítés módját. Az Egér-Eldorádó verses-mesés könyv különlegessége, hogy horvátra is lefordította Győrvári Gábor, pedig nem könnyen boldogult a „tarka farkú Bársonyka" és hasonló magyar kifejezésekkel.

Mihovics József útirajzai kétharmad részben magyar, egyharmad részben horvát nyelven születtek meg. Utóbbiak is önálló művek, nem fordítások. Úgy véli, a kétnyelvűek tudják majd értékelni ezt a nyelvi otthonosságot. „Az is jó, mondta, hogy két válogatottnak szurkolhatok, csak az a különbség, hogy a horvátok focizni tudnak, a magyarok meg balhézni."