Kultúra

2014.09.06. 14:04

WSSz-évadnyitó a Fő téren: Németh Judit belovagolt

Szombathely – A Fő téren se meztelen színészek, se hiányos öltözetű színésznők nem borzolták a kedélyeket (de, hiányos öltözetű színésznők mégis), volt viszont temérdek paleo-sütemény, rózsafröccs, még több tűzpiros luftballon, divatbemutató és szabadtéri esküvő, sőt: a katartikus pillanatok se hiányoztak. Németh Judit például fehér lovon érkezett. A WSSz-évadnyitó elérte célját: egyszerűen jól éreztük magunkat.

Ölbei Lívia

Az ember csak ámul, hogy mire képes a játék. Miközben a Weöres Sándor Színházban már bőven megkezdődött a munka, zajlanak a nagyszínpadi Én és a kisöcsém, meg a kamaratermi Dosztojevszkij-előadás (A szelíd teremtés) próbái, a társulat nem volt rest alaposan fölkészülni a Fő téri évadnyitóra.

Szombat, délelőtt 10 óra. Nem, nem a Savaria Történelmi Karnevál kezdődik meg újra: a Fő téren fölállított nyolc standnál a 2014/15-ös évadban várható nyolc előadás hirdeti magát. A játékban a színház összes munkatársa részt vesz: jelmezben grasszál a színész, a portás, a kellékes és a műszaki vezető. A király (sőt: Király) mulat. Hogy Valló Péter rendező vajon mit szólna a Victor Hugo-darab kreatív promóciójához, nem tudható, mindenesetre a színház megint csodát művel: nem elég, hogy Elvis él, ráadásul nem is egy, hanem több példányban. És mulat. És összeadja a vállalkozó kedvű párokat. Gyűrű, virágfüzér, házassági bizonyítvány. Itt minden igazi. (Aki rájön, hogy „valójában” kit rejt a tarajos Király-frizura meg a sötét napszemüveg, nyer. Kálmánchelyi Zoli? Pap Kriszta? Kovács Zsu? Kapornaki Rita? Biztos? Biztos. Vagy mégsem. Kár is találgatni. Mind Elvis Presley, személyesen. A színpadi csípőmozgás is tökéletes.) A legfőbb Elvis mégis Kálmánchelyi Zoli, akinek lehetetlen ellenállni, amikor belebúgja a mikrofonba, hogy „tudod, van egy új csajom, / na, még egy bonyodalom / úgy bolondul értem / hogy mindjárt elhagyom / Mert mind imád / mert mind imád”. És tényleg. Imádjuk. A Parasztopera-standnál Jamie Oliver és Al Pacino zeng ódákat Mohácsi János rendezői képességeiről, a szombathelyi színészek zsenialitásáról nem beszélve. A Sweet Charity-csapatból Fekete Linda és Korponay Zsófi teremt fülledt hangulatot, nem feledkezve meg a Fő téri évadnyitó alig leplezett céljáról: „Vegyenek bérletet – ha még nem tették meg. Jegyiroda a Király utcában (ó, ó, már megint a Király), naponta 9-től 5-ig.” A hosszú út az éjszakába-előadás csapata – élén a snájdig Trokán Péterrel és a gyönyörű, titkozatos Kiss Marival – tényleg bemutatja, milyen a hosszú az éjszakába (mert lám, az elfuserált életeket fölmutató komplex lélektani drámának is lehet könnyedén kedvet csinálni).

Nehogy elfeledkezzünk Vitéz Mihályról, akit Székely Csaba díjnyertes drámája kelt életre: ősbemutató lesz a WSSz-ben, Béres Attila rendezésében. Vitéz Mihály a román történelem izgalmas figurája, a legfőbb kérdés az (nem csak a történelmi múltban), hogy mit kezd a hatalommal. Az előadás majd a tavaszi szezonban kerül színre. A szabadtéri évadnyitón viszont eljön az a lélegzetelállító pillanat, amikor Németh Judit művésznő fehér lovon belovagol a Fő térre, hullámzik utána a közönség. A tér közepén megáll, és népdalt énekel (Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár). Aztán Máté Péter dalát. Hogy „ez itt az én hazám”. Szombathely fölött kinyílik az ég. Szép, na. És az általános, fölszabadult jókedvben van még egy katartikus pillanat: amikor a két régi játszótárs, Molnár Piroska és Koltai Róbert fölsétál a színpadra, és elénekli, csak úgy, hogy „holdvilágos éjszakán”. Gratulálni kell, sírni kell, nevetni kell. Koltai Róbert azért van itt, mert ő rendezi az Én és a kisöcsémet, Molnár Piroska vendégjátékra érkezett.



Annyi minden van még. Például nagy körtánc, bevonva a közönséget, amikor muszáj beleszeretni Matusek Attilába (ő is a kaposvári különítménnyel jött a WSSz társulatához, egyetemi gyakorlatra). Szól a zene, hullámzik a kör, Titanic-érzés.

Aztán a finálé, a színház minden munkatársa a színpadon. Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén – a koreográfia Koltai Róberté. Aztán fölröppen sok piros lufballon. Jordán Tamás, a WSSz igazgatója azzal búcsúzik, hogy reméli, az évadban sokszor találkozunk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!