Nők csatáztak férfiért

Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtő szerint a könyvtár egyetlen rendezvényének sem volt még ilyen utóélete, mint a november eleji Van egy sztorija a Savaria Szállóról összejövetelnek, ahol több mint kétszázan voltak, és további találkozókat kell rendezni, hogy az érintettek egykori dolgozók, vendégek kibeszélhetik magukat. Ilyen volt a november 18-ai este.

A szálló története 1911-ben kezdődött, amikor Kovács Jakab engedélyt kért az építtetésére, de csak három év múlva kapta meg. 1914-ben kezdték építeni, 1915-ben a földszintet adták át, a következő évben az első emeletet, végül 1917-ben a teljes komplexumot. Szalayné Bodor Edit elmesélte, hogy az építkezés a háború idején zajlott, ezért használták arra is, hogy beszállásolták a menekülteket, a katonákat, beköltözött a posta, a rendőrség, egy ideig itt voltak a vámosok 1915-25 között az épület sok funkciója közt a legkisebb volt, hogy szálloda.

A háborúhoz kötődő sztori az asszonycsata is. Egy nő, aki hiába várta haza a frontról az urát, a Savaria Szállóban megtalálta: egy másik nővel kávézott. A két hölgy úgy összekapott, hogy a rendőrség bevitte őket, és ott töltötték az éjszakát. A közönség soraiban ülők köztük egykori főszakácsnő, főcukrásznő hozzáfűzték: ilyen máskor, többször is volt.

1919-ben proletár étterem működött a szállóban, csak szakszervezeti könyvvel lehetett belépni. Mondják, húsz korona volt egy vacsora, amely összeg azonban mégsem volt annyira proletár . Míg a 20-as években Szombathely több jó szállodája is tele volt, az 50-es években meséli Kós Antal nem volt konkurenciája a Savaria Szállónak. A háború elsöpörte a vetélytársakat, az Isis Hotel pedig csak 1961-ben nyitott, a Claudius 1972-ben.

Spiegler Tibor meséli, volt olyan elképzelés, amely Szombathelyt úgy nyitotta volna meg a várost középen átszelő forgalom előtt, hogy a szállót lebontotta volna, és a Kőszegi és a Szily utcát keresztül vágva folytatódott volna a mai Széll Kálmán utca... Szörnyülködnek a rajongók. Mert ők úgy éreznek a szálló iránt, amit a zenész Kőrössy Tamás e dallal jellemez: Odavagyok magáért...