Kultúra

2014.12.26. 11:35

Az örökös pozitív pólus: Vlahovics Edit

Vlahovics Edit, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapítótagja megkapta az Aase-díjat, amelyet Gobbi Hilda alapított a kiemelkedő teljesítményt nyújtó epizodisták elismerésére.

Ölbei Lívia

Vlahovics Edit ráadásul karácsonyi gyerek , úgyhogy a gratuláció most nemcsak a díjnak, hanem a születésnapjának is szól. Különben pedig nem kell ahhoz karácsonynak lennie, hogy Edit valami fényt, kedvességet hozzon az ember életébe. Nemrég egy átlagos, munkás színházi délelőttön, a színház udvarán azt mondta róla valamelyik kollégája, hogy ő az örökös pozitív pólus: mindenben helyzetekben, emberekben képes megtalálni a jót, mindig azt keresi, hol, miben, kinek lehet segíteni.

Vlahovics Edit civilben

Az Aase-díj jobb helyre nem is kerülhetett volna, de tényleg. Nemcsak a rangja, hanem a jelentése okán is. Editben megvan Ibsen Aase anyójának biztonságot sugárzó képessége - és megvan egyúttal a főhős, Peer Gynt örökös nyugtalansága is. De nem is a nyugtalanság a lényeg, hanem a keresés, az úton levés. Akár a messzi Grand Canyon, akár egy szerep, egy előadás a cél. Miután Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és Major Tamás osztályfőnöki figyelme mellett elvégezte a színművészeti főiskolát, sokfelé megfordult: elszegődött társulatokhoz, volt szabadúszó is. És volt (nem is egyszer), hogy abba akarta hagyni. Mindig valami mást, valami jót keresett.

A nagymama a Cudar világból

Tulajdonképpen ez: a keresés hozta el annak idején (most már nyugodtan mondhatjuk így) Szombathelyre, ahol a szép emlékű Kamara Savaria Dürrenmatt-előadásában vállalt szerepet, igazi bozótharcosként. Magával ragadta a szombathelyi színházcsinálók elszántsága, úgyhogy nem volt számára kérdés: eljön Vas megyébe színházat alapítani.

A hülyéje című Feydeau-bohózatban Trokán Péterrel játsszák a fájdalmasan nevetséges, rutinos házaspárt

A Weöres Sándor Színház emlékezetes nyitóelőadásban, a 9700-ban ő volt Mimi, aki a hátizsákjában élő zöld szobanövényt dédelgetve indul el a nagy időutazásra. Íme, Vlahovics Edit: örökké hátizsákkal, de a hátizsákban otthonos szobanövényt dédelgetve. Aztán ő maga is azt mondta, hogy vállalja a hasonlóságot: Vállalom Mimit; a mindig lelkesedni és örülni kész naivitásával, örök optimizmusával együtt. Mimi azért könnyű feladat nekem, mert amikor őt játszom, tulajdonképpen nincs mit játszanom.

Alberti Zsófival A félkegyelműben

Aztán megjöttek a többiek: kedvesek, karcosak, titokzatosak, búgó hangúak, büszkék, elegánsak, tramplik vagy kicsit hisztisek. A bájital receptjében, amelyet Vlahovics Edit kever, tragikum és komikum vegyítésének titkos-pontos aránya is benne van. Jött Madame Zoé (Szerelmes Balázs), Rózsi (Farm Bt.), Manci (Naftalin), Titánia (Szentivánéji álom), Dögöljmeg Kitti (Chicago); és így tovább. És jött a csodálatosan tapasztalt rosszhírű nő, Gizi Gézáné, aki olyan ritkán tűnik föl a Tóték-előadásokban; Szombathelyen viszont szerencsére nem vált húzás áldozatává: ellenkezőleg, kulcsszereplő lett belőle. És jött a sajátosan mai Czukor Balázs-féle Mágnás Miska-változat, a pszichedelikus Cudar világ (cukormáz nélkül), amelyben Vlahovics Edit játszotta a mindent megoldó dögös, bölcs és belevaló rock-nagymamát.

És volt még sok, emlékezetes epizód.

(...) Ritkán gondolom, hogy valami maradjon úgy, ahogy van, de most azt szeretném, ha öt év múlva is Szombathelyen beszélgethetnénk. Tudod, mit szeretnék? Ha öt év múlva itt lennénk és pont úgy, ahogy öt év múlva jónak gondoljuk. Hát, Edit, azóta eltelt az a bizonyos öt év és itt vagyunk. Érvényes a születésnapi jókívánság és a gratuláció az Aase-díjhoz!

Ha tetszetős
Az újságíró jegyzete

A színház a legtűnékenyebb valami a világon (talán csak magához az élethez fogható).  Vannak azonban olyan előadások, amelyek már régen nincsenek színen, de hatnak, működnek, élnek tovább. A szombathelyi színháztörténetben egészen biztosan ilyen A félkegyelmű, Jeles András 2012-es átiratában és rendezésében, amelyben Vlahovics Edit különleges szerepet kapott. Linát hiába keressük Dosztojevszkij regényében, és nem csak A félkegyelműben. Mégis: talán ő a legmélyebben dosztojevszkiji” szereplője a történetnek, sajátos félkegyelmű-változat a jóság és a nevetségesség keresztútján, vállán a gyerek (orosz) plüssmackójával. Talán Dosztojevszkijnek is tetszett volna, pedig nem szerette a színházat: a maszkok mögül hiányolta a szentséget. Ráadásul még sehol nem volt a szombathelyi Dosztojevszkij-előadás, amikor Vlahovics Edit az első VN-interjúban azt találta mondani:  „"Különben biztos vagyok benne, hogy sokan azt gondolják: eleve hibbant vagyok egy kicsit. Ezt is bevállalom." Talán ezt a „"hibbantságot" látta meg benne aztán Jeles András, amikor rá osztotta” Lina szerepét. Lina hanghordozásában, tágra nyílt tekintetében, viselkedésében a társasági  élet üressége tükröződik: ott a maszkok mögött tényleg semmi nincsen. És bár Lina Dosztojevszkij-hősként  nem létezik,  egynémely mondatai váratlanul szembejönnek velünk több bekezdésen át, mondjunk A Karamazov testvérekben: "Roppant szeretek mindenféle verset, ha tetszetős." (Bár Lina lírát mond, úgy nyilván jobban hangzik.) Jeles András  összetalálkozott Dosztojevszkijjel, Dosztojevszkij  Vlahovics Edittel, Vlahovics Edit  a közönséggel. Az előadás már nincs, de van. Színház, ha tetszetős.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!