Szendiszűcs ablakot nyit – kiállítás diszkrét nyávogással és piros luftballonnal

De ez semmi ahhoz képest, ami a betévedőt a Kossuth utcai minigalériában várja. Közben meg a művész 11 képét kitette az ablakba, pontosabban fölaggatta az ablakait a belvárosi Cafe Frei falára.

És ezt lehet szó szerint is érteni, mármint azt, hogy ablakok kerültek a kávézó falára. Ezek a Szendiszűcs-képek ablakkeretből, esetleg régi kredencajtókból készültek, és nagyjából úgy működnek, mint az Alice-történetekben a szekrény. Az alkotó pedig egészen addig elmegy, hogy megígéri: aki megajándékozza három ablakkerettel (esetleg kredencajtóval), annak az egyik ablakkeretet kép formájában adja vissza.

Fotó: Timár Gergely

Mert: „Különös fantáziavilágra nyit ablakot Szendiszűcs István. Egy világra, amely telis-tele van színes léggömbökkel, tündérszerű női alakokkal, tarka bútorokkal, magányos játékmackókkal. (És persze macskákkal.) A keramikusként indult szombathelyi művész képein megjelennek élete kísérői: hol egy hollóval, hol egy rókával osztja meg mindennapjait. (És persze macskákkal.) Fúr-farag, fest, fotózik,  a képalkotáshoz a számítógépet is felhasználva, saját munkáit újra meg újra átértelmezve villantja fel édes-bús mesevilágának szeleteit. Monitoron született alteregója Redman, a piros ruhát és micisapkát viselő képregényfigura, akivel görbe tükröt tart a vidéki művészlétnek, a hétköznapok kalandjainak. (És persze a macskáknak)", mondja a Cafe Frei-kiállítás ajánlója annak a Rózsa Melindának a  tollából, aki hétfőn délután a nagyérdemű figyelmébe ajánlja a Szendiszűcs-kiállítást. Soha szebb találkozást, minden alkotónak ilyen tárlatnyitót kívánunk. Mondjuk olyan passzusokkal, hogy „Szendiszűcs István 40 év múlva lesz 100 éves, de a lelke mélyén megmarad akkor is gyereknek. Gyereknek, ezt úgy értem: őszintének, kreatívnak, játszónak és nem csak annak látszónak. Egy gyerek a világ legtermészetesebb módján rajzol zöld házat, sárga és piros székeket meg kék virágokat. Egészen addig, amíg az iskolában rá nem szólnak, hogy az  nem olyan. Na most a Szendiszűcsre nem szóltak rá."

Vagy nem hallgatott azokra, akik rászóltak. Ahogy persze Rózsa Melinda se, aki végül megköszöni Tobischka Katalinnak a szervezést, Pálfi Andrásnak és csapatának, hogy otthont ad ennek a kiállításnak, aztán egy diszkrét „miau"-val átadja a tárlatot a közönségnek. Az összes ablak tárva-nyitva, tessék benézni. Valami lehet a levegőben, mert ahogy egy Szendiszűcs-rajongó felfedezi, minden környékbeli női látogató visel most valami pirosat. Ki harisnyát, ki csizmát, ki ékszert, de a piros nem hiányozhat. Redman körül Red(wo)man-ek  nézik lelkesen a  piros luftballont, amely az ablakon át elröppen egészen a Kossuth utcai minigalériáig, ahol Szendiszűcs István szinte mindig megtalálható. Redman élőben, egerek és macskák kizárólag műalkotássá átlényegülve.