Küzdelmes élet: Péter példájáról

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Mt 16,13-19.

Elmélkedés:

Bizonyára a magyar hívek közül is sokan jártak Ausztria egyik leghíresebb műemlékében, a bencés szerzetesek által vezetett melki apátságban. A lenyűgöző épületegyüttes templomát Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelték, s ennek megfelelően a főoltár két szobra a két apostol búcsúzását ábrázolja haláluk előtt. A hagyomány szerint a római Mamertinus börtönből ugyanazon a napon vitték őket kivégezni, ezért is ünnepeljük őket ugyanazon a napon. A melki templomban a főoltáron a következő latin nyelvű felirat áll: Non coronabitur nisi legitime certaverit, ami magyarul annyit jelent: Nem koronáztatik meg más, csak aki igazán küzd. A két apostolfejedelemre valóban igaz, hogy küzdelmes életük jutalmaként nyerték el Istentől a dicsőség koronáját és a vértanúság győzelmi koszorúját. Péter apostol esetében inkább a lelki küzdelmekre és vívódásokra gondoljunk, hiszen igazi lelki mélységeket és magasságokat járt be. Felidézhetjük azt a jelenetet, amikor Jézus a reá váró szenvedésekről beszélt apostolainak. Az Úr szavai Péter apostol értetlenségét és tiltakozását váltották ki, amire Jézus ezt mondta neki: Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint! (Mk 8,33). Vagy gondolhatunk arra az esetre, amikor Jézus a víz tetején járt és Péter a hajóból kiszállva elindult felé a vízen, de hitetlensége miatt hamarosan süllyedni kezdett, s csak annak köszönhette megmenekülését, hogy Jézus megragadta és kimentette őt. A legfájdalmasabb pedig kétségtelenül az lehetett a főapostol számára, amikor háromszor megtagadta Mesterét. E lelkileg nehéz helyzetek mellett Péter lelki nagyságáról és erős hitéről is tanúságot tett. Megemlíthetjük csodálatos hitvallását, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Vagy eszünkbe jut, hogy az Úr kérdésére háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt.

Pál apostol életében megfigyelhető, hogy bőven kijutott neki a testi szenvedésekből. Ő maga írja le a korintusiaknak szóló levelében, hogy sokszor volt fogságban és gyakorta halálveszélyben, egyszer megkövezték, több alkalommal megvesszőzték, háromszor szenvedett hajótörést, veszélyben volt úton, folyóvizeken és pusztaságban, veszélyben a pogányok között és a hamis testvérek körében. Mindezek ellenére hűséggel és nagy bátorsággal hirdette az evangéliumot azoknak a közösségeknek, ahová útjai során eljutott.

Rubens Szent Péter ábrázolása (1610 körül, részlet)

Napjainkban is szinte minden ember elmondhatja magáról, hogy mennyire küzdelmes az élete. Az egyik ember küzd, hogy kikerüljön nyomorúságos, szegényes életkörülményeiből, a másik családja jobb megélhetéséért küzd, a harmadik hatalmát és befolyását akarja mindenáron növelni, a tehetősebbek pedig azért küzdenek, hogy még több vagyonuk legyen. Egyáltalán nem mindegy, hogy miért küzdünk, miért fáradozunk, mire szenteljük időnket, energiánkat, életünket. Szent Péter és Pál apostolok Krisztus ügyéért küzdöttek, és ezért kapták meg Istentől a mennyei jutalmat, a dicsőség koronáját. Kövessük őket abban, hogy életünket mi is Isten szolgálatába állítsuk a mennyei korona reményében!