2015.07.31. 16:37
Kocsis Marcell versei
Ugye, tudjuk? Szükséges, hogy vers írassék, mert különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.
És bár a mai klíma (nem a globális fölmelegedés hatásaira gondolunk) mintha nem volna túl kedvező a versíráshoz, azért szerencsére születnek versek. Például Kocsis Marcell által, aki 22 éves, a Savaria Egyetemi Központ másodéves magyar szakos hallgatója. Azt állítja, hogy a „szabadidejében szívesen foglalkozik versekkel és prózával”. Sikerrel: már több antológiában szerepeltek művei.
Kocsis Marcell, innen a SEK-ről
Másokat is szeretne rávenni az irodalom művelésére: egyik alapítója a SEK Irodalmi Műhelynek, amely „vár minden versbolondot, rímfaragót, költőt, írót, beszélgetőtársat”.
Kocsis Marcell
Fűszálak hegyén
fűszálak hegyén heverek
élő szemfedőm hajad
s én? egy bolond,
ki bolondul
szeplőd csillag-tenger
elmosta összes partomat
messzi mélyről harang
kondul
mondd el,
temetnek vagy keresztelnek?
Farkasember panasza
egy kutya ugatja a Holdat
én ma megeszem a kutyát
a Hold nézi mosolyogva
s rángatja a pórázt
Vadászkaland
ádáz vadász
magában áz
lesen szendereg
szedert ízlelget
de savanyú!
cigarettához nyúl
s vörös csillag
ködben csillog
ajkán lehelet
füst-meleg
eső kalapján
hidegen csordogál