Akiknél Alföldi Róbert volt a bébicsősz: egy kocka, egy nadrág

A WSSz és a Café Frei közös sorozata nem fogy ki az ötletekből. Legújabban azt találták ki, hogy a színháznak azokat a munkatársait ültetik ki a pódiumra, akikre a mindennapokban nem esik reflektorfény. Pedig a munkájuk nélkülözhetetlen a flott működéshez. Mint a produkciós menedzseré és a gazdaságiiroda-vezetőé. A társulatból Alberti Zsófi vállalta, hogy mikrofonvégre kapja őket.

Németh Károly és Fasching Judit a gazdasági-pénzügyi-üzleti világból érkezett meg a frissen megalapított színházba, és egybehangzóan állítják, hogy némiképpen át kellett állítaniuk a belső váltóikat, hiszen miközben a céges életben a pénzügyi szakemberek minden idegszálukkal a termelésre és a profitra koncentrálnak (Judit: „a munkám révén is elég kocka vagyok”), a színházban  „a meglévő eszközök hatékony felhasználása az elsődleges cél”.   Arról nem beszélve, hogy a „színházi profit” sokszor nem fejezhető ki száraz számsorokkal, a színházi nyereség titokzatos hajszálereken, csatornákon kerül bele a város vérkeringésébe.

Álmok matematikával. Nem mintha a gazdasági osztály munkatársainak nem kellene résen lenniük: az ő feladatuk a tervek körültekintő vizsgálata, nekik kell egyensúlyt teremteniük a vágyak és a valóság között. A színházhoz szerződő Alberti Zsófit is rögtön Judithoz irányította annak idején újdonsült igazgatója, Jordán Tamás. Zsófi azt mondja, rendkívül megnyugtató  volt számára, hogy rögtön  megérezte: van itt valaki, akire  száz százalékig rábízhatja magát. Judit kommentárja úgy szól, hogy szereti, ha a kollégák ráhagyják a papírmunkát (úgy legalább biztos benne, hogy egyetlen rubrikában sem lesz tévesztés, elírás).  Egyébként mindketten azt mondják, hogy azt elmúlt években – és ez egyértelműen a színház jótékony hatása – sokat fejlődtek nyitottságban, toleranciában. Mindehhez tapasztalataik szerint Jordán Tamás  pont az a színházigazgató, akiben a művészi érzékenység az összefüggéseket pontosan fölmérni képes racionalitással párosul. Ahogy Judit fogalmaz: „Miközben bárkit lever matematikában, ő a legnagyobb álmodozó.” Károly kiegészítése szerint Jordán Tamást egyedül a „jó szíve” tudná el-eltéríteni, ha nem állna mögötte-mellette a gazdasági szekció.

Macskajaj Wartburggal. Károly és Judit (Karesz és Juca) hozzátartoznak a WSSz-hez. De mi volt  a színházi időszámítás előtt? Majdnem egy napon születtek, mindketten Szombathelyen. Juca: „Együtt üvöltöttünk a kosarakban.” Károly: „Én már akkor is csak hallgattam.”  Sokáig párhuzamosan haladt az életük, mígnem „2000-ben megtörtént az áttörés”, egy kosármeccsen elegyedtek először beszélgetésbe (mert Kareszt épp lecserélték, pedig „nem szokták”), az első közös film a Macskajaj volt, egy igazán kusturicás, lerobbant Wartburg kíséretében, amelyet direkt a film kedvéért állított arra az egy estére hadba a fiatalember; bár Jutka szerint nem hangulatfestés, hanem inkább próbatételképpen. A próbákat mindketten sikeresen kiállták – Karesz egy ideig veszprémi, Juca budapesti székhellyel -, úgyhogy annak rendje és módja szerint házasságkötés lett a vége.

Tizenegy éves házasok. Bár Judit édesapja máig fölrója a vejének, hogy tőle viszont még mindig nem kérte meg a lánya kezét, pedig az illendőség úgy kívánná. Akárhogy is, a kocka el van vetve: két és fél éve végre megérkezett a családba Németh Gergő is, a „csodagyerek”, ahogy Alberti Zsófi bemutatja a szöszke kisfiút, aki természetesen a SzínházSzerdát se hagyta ki, és a végén lelkesen tapsol a kávéházi zugból a szüleinek. Ami a gyereknevelést illeti, Karesz az ösztönös, Juca a tudatosabb, de ebből még sose támadt köztük vita. Illetve de: „Tegnap először volt az első összeütközés, amikor az apja társaságában gumicukorral állított haza, és én ennek nem örültem.”

Szellemek és csillagok. Juca számára természetes volt, hogy nem vár három évig, előbb visszatért a munka világába. Úgy látja, Gergő egyáltalán nem sínylette meg, hogy bölcsődei közösségbe került, és a nagyszülők is szívesen segítenek. És hát arra is akad példa, hogy a színházban kell megoldani gyorsan egy-egy helyzetet: „Alföldi Róbert mellett például nagyon jól tudott aludni a gyerek, elmondhatom, hogy mekkora bébicsőszünk volt.” Gergő még nem végig egy teljes előadást, de mostanában gyakran megkérdezi, hogy a szellemek a színpadon vannak-e (nemrég volt A padlás-premier), és ha a válasz igen, megnyugszik: „Jó, akkor nincsenek itt a szobában.” A szellemek pedig általában a színpadon vannak, ráadásul néhány hete, Karesz 40. születésnapján A padlás-előadás rendezője, Horgas Ádám volt az alkalmi  DJ a Krúdy Klubban, és Jordán Tamás mondott „álmomban sem gondoltam volna”-köszöntőt – ilyen „jól álltak a csillagok”. Karesz viszont-születésnapi ajándéka az volt, hogy „tölthessen egy napot nélkülem”.

Kronobiológiai térkép. És mert az életük „folyamatos egyensúlyteremtés az anyagi és a lelki eredetű dolgok között”, Jucát mindeközben komolyan beszippantotta a természetgyógyászat: „A kronobiológia a nagy szerelem.” Kutatja a családja – születési adatokból kiszámítható - energiaszintjeit, de  megesik, hogy a kollégái kronobiológiai térképét is fölskicceli. A következtetések a mindennapi kapcsolattartást segítik: „Egyszerűbb így az élet.”  Mindehhez Karesz „a színház egyik legnagyobb kritikusa”, Juca folyamatos „bizsergésben” tölti a főpróbaheteket. A  zárszót is ő mondja ki: „Nagyon szeretem a kollégáimat és a művészetüket.”  Úgyhogy pénzügyi „kockaság” ide vagy oda: a SzínházSzerda-délután benyomásai szerint  Németh Károly és Fasching Judit élete kerek. Egész emberek.