2016.01.26. 11:26
Újrahangolt hullámok és élmények – Meg egy kakukktojás Tóth Dávidtól
Szombathely - Egy nyaralás emlékeit őrzik Tóth Dávid fotói. Azért is érdemes végignézni, mert újabb tájképsorozatot nem várhatunk a fiatal szombathelyi művésztől.
Készít viszont épületekről fotódokumentumokat a fővárosról, a fővárosban, telefonnal, a négyeshatoson. Volt egyszer egy olasz körút: Capri-szigete, Nápoly és Róma. Öt éve járta be az olasz szegletet Tóth Dávid. Az édesanyjával indult útnak éppen a sikeres érettségi vizsgák után.
- Sztenderd, dokumentarista kép a legtöbb a fényképek közül. Fotóztam végig az úton. Persze már akkor, közben is éreztem, hogy lesznek erősebbek, meg kevésbé sikerült képek, lesz, ami jó, ami rosszabb. Bontogattam a szárnyaimat, ez volt a lényeg, mert akkor még nem tanultam sokat a fotóról - mesélte a 2011-es körutazásról Tóth Dávid.
A fiatalember az egykori Szent-Györgyi Albert Középiskola utolsó évfolyamának mozgóképes osztályában végzett, majd a Művészeti Szakközépiskolában, Bonyhádi Károly óráin került igazán közel a fotózáshoz. Díjnyertes munkát is láthattunk már tőle: 2012-ben megnyerte a Weöres Sándor Színház Exponálás című játékos fotósversenyét - vagyis a fényképezés maradt, a Caprin készült képek viszont „ideiglenes feledésbe" merültek. Mígnem egy éve fellapozta az archiválásait, hogy - ahogy fogalmazott - mit lehet „kikukázni" a képek közül.
- Akkor találtam meg a Caprin készült képeket, belenéztem és láttam, hogy azért vannak köztük erősek, ezért ültem neki az utómunkáknak.
Körülbelül húszdarabos válogatás született, annyi volt az újragondolt nyersanyag. Végül tíz kép került a kávézó falára Capri partjairól, a tenger hullámairól, kikötőről, VIA TUORO című válogatásban.
- Ez a tíz ad körképet, lefedi az utat. Fontos volt, hogy ne legyen hosszú, de ne is legyen túl rövid az összeállítás - magyarázta a fotós.
A tizenegyedik kép a kakukktojás, bár az a február 21-éig látható tárlat nyitóeleme. Egy vatikáni épület ragyog a képen: a fény játéka a falakon, íveken, ablakban. Szögletesebb és sokkal „súlyosabb", mint a könnyed tengerhullámok és csipkézett partok Caprin. - Szürke paszpartut kapott, ez is kiemeli a többi közül, maga a hely sem ugyanaz, de stílusában, színezetében, hangulatában teljesen passzol a tíz másik mellé. És ezzel ki is merült Tóth Dávid a táj-repertoárja.
- Egyáltalán nincs több, itt az összes tájképem, ennyit csináltam egész életemben - nézett végig a sorozaton az alkotó. Nem is tervezi a fotós, hogy tájakat tár elénk a jövőben, mert, mint mondta, nem érzi, hogy meg tudná fogni, vissza tudná adni a természet vonalait, színeit és formáit.
- Nem köt le, nem érdekel annyira. Jobban szeretem az épített környezetet, amiben benne van az ember keze munkája. Sok a párhuzamos, az ív, a kézzel húzott vonalak - mondta az utca, az épületek fotózásáról, az igazi vonzalomról.
Készül már Tóth Dávid épületsorozata, az nem az archívum leporolt és újragondolt kattintásaiból, hanem egészen frissen és különösen.
- Az elmúlt három hónapban készültek a képek, de persze még gyűjtök hozzá. Az csak épület, csak Budapest és csak telefon - mondta Dávid és sorban meg is magyarázta az okokat. Azért csak Budapest, mert már ott él, keveset van itthon, Szombathelyen. Azért csak épület, mert az vonzza a szemét és a kíváncsiságát. És azért csak telefon, mert az mindig kéznél van.
- Tart már ott a technika, hogy a telefonnal a képek utómunkáit is meg tudom csinálni. Például készítek egy képet, aztán amíg utazok a négyeshatoson, addig elkészülök a képpel.
Talán számíthatunk arra, hogy Szombathelyre is elhozza Budapestet Tóth Dávid, a saját szemszögéből láttatva a főváros épületeit. Az biztos, hogy most olasz vizekkel és partokkal varázsol Szombathely belvárosában, a Café Frei falain.