Vörös szőnyeg helyett viaszosvászon a művészeti szakközépiskola születésnapi tárlatnyitóján

Az iskola tavaly ünnepelte a zenei képzés elindításának 40. évfordulóját, most pedig itt van a „huszonötödik": ezzel a címmel invitálja a képtárba a közönséget  a 25 éves képző- és iparművészeti tagozat színes, változatos, már-már zsúfolt tárlata, amely az ajánló szerint a 2014-2015. tanév szakmai munkáinak reprezentatív válogatását kínálja az érdeklődőknek: a rajz-festés és mintázás alapozó képzések, a bútorműves, a fémműves-ötvös, a díszítő szobrász, a kézműves-textil, a grafika, alkalmazott fotográfus és mozgókép- és animációkészítő szakmai képzések műhelymunkáival és szakmai vizsgamunkáival találkozhatnak a falakon és a kiállítótérben elhelyezett vetítéseken.

A tárlatnyitón pedig az is megmutatkozik, hogy a generációk legtermészetesebb találkozásának színtere a művészeti szakközépiskola, ahol művész-tanárok alapozzák meg a diákok magabiztos mesterségbeli tudását, hogy legyen honnan elrugaszkodniuk. És máris elrugaszkodnak, a tárlatnyitón legalábbis. A „huszonötödik"- tárlatot egyrészt zenés improvizáció – lehet ráhangolódni –, másrészt performansz (mint eleven műalkotás) vezeti be. Bár a tömegben ügyesen kell lépni, hogy a fényrajzokkal telehintett félhomályban minden részletet elkapjunk (miközben vonulunk egyik helyről a másikra, mint valami kocsiszínházi előadáson), de talán már ez a „mindig lépni egyet" is a performansz része: soha nem mindegy, hova lépünk. Vörös szőnyeg helyett mindenesetre színes viaszosvásznat gurítanak a saját lábuk alá az ünneplő művészetisek, a viaszosvászon-szőnyegen végigvonuló, vagy inkább bukdácsoló tévé képernyőjén csak a vibráló sercegés. Hát tessék, mutassák csak meg, mit ajánlanak a képhiba helyett. A hirtelen beálló csöndben hangos és sárga csipogás hallatszik: a tojás megreped, a lufi fölszáll, indulás.

A megnyitón a zsúfoltságból is a szabadság levegője árad. Cebula Anna azt mondja, a képtárnak kezdettől fontos funkciója volt teret adni a helyi kezdeményezéseknek, a jubileumi iskolai tárlat megrendezése ebbe a vonulatba illeszkedik: a régi jó kapcsolat kiemelkedő epizódja.

A Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola nevet-rangot szerzett magának az országos mezőnyben is. A szombathelyi diákok rendszeresen jól szerepelnek országos versenyeken. Az ország 48 művészeti szakközépiskolája közül az utóbbi tíz év statisztikái szerint összesítésben az 5. helyen áll a szombathelyi intézmény. Tizenegy középiskolában van képzőművészeti képzés, és a szobrászat területén a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola verhetetlen: tartja magát az első helyen.

A megnyitón köszöntőt mondott Rápli Róbert igazgató, dr. Puskás Tivadar polgármester, a szakmai ajánlást Torjay Valter művészettörténész, az iskola tanára vállalta. A kiállítás április 15-éig tart nyitva, a záróeseményen a zenei tagozat kamarakórusa lép föl föl: Paulik Ákos és tanítványai épp most nyertek országos versenyt Veszprémben. A tárlatnyitón pedig egy száll gitárral föllépett az a Solymosi Péter is, aki textilesként végzett a művészetiben, most pedig verseskötet kiadására készül. Szívesen jött vissza Szombathelyre: tárlat kulisszái között elhangzott dalával a városnak és az iskolának tett szemérmes vallomást. Itt nőtt fel: „Ha jobban megnézem, magamat látom." (Talán még a sercegő tévé képernyőjén is.)