A Mesebolt jól bekopigál - Még gyorsan bezsebelt egy fődíjat a szombathelyi bábszínház

Nemcsak a gyerekek - és most már egyre inkább a középiskolások és a felnőttek -, hanem az időjárás is kedveli a szombathelyi Mesebolt Bábszínházat. Ahogy Prikazovics Ferenc igazgatóhelyettes megjegyzi: ezidáig minden alkalommal szerencséje volt a társulatnak - és állandó együttműködő partnereinek: az Agorának, a Dr. Pesovár Ernő Alapfokú Művészeti Iskolának és a Bóbita-műhelynek - a szabadtéri évadnyitóval.

Tényleg boldogan indul az új évad: szombaton, a szokásos, szezonzáró, évadnyitó budapesti Kolibri Fesztiválon a meseboltos Hoppláda-előadás (hopp!) elnyerte a fődíjat. A díj az indiai származású bábkészítő művészről, Michel Indaliról kapta a nevét. A Hoppláda című Paul Maar-mese egy ideje már ott van a meseboltos repertoáron: Boráros Szilárd tervezésében, Mohácsi Árpád fordításában, Veres András rendezésében játssza Balogh János (vendég a WSSz-ből), Kovács Bálint és Takács Dániel. Ez a formáció kapta meg Budapesten a Kolibri-fődíjat.

Viszont a 2016/17-es évad szintén Hoppláda-premierrel kezdődik majd a Meseboltban (azaz az MMIK-ban): Kovács Géza igazgató koncepciójának kezdettől része az előadás-fölújítás (ez is a hagyomány és örökös megújulás gondolatköréhez tartozik). A Hoppláda (részben) új szereposztásban, újragondolva tehát az új évadban, az őszi szezonban kerül a bérletes óvodások és kisiskolások elé. Arról van szó, hogy Borsó és Berci barátok: „Az egyik nagy, a másik kicsi. Az egyik hencegő, a másik sértődékeny. Az egyiknek színváltós ládája van, a másiknak meg olyan, ami hatalmasra nagyítja az ember kezét. Az egyik repülőzni szeret, a másik versenyautózni. Egyáltalán nem hasonlítanak, mégis barátok.” Egyszer aztán érkezik valaki, aki alaposan próbára teszi Borsó és Berci barátságát.

Titokzatos ládák kerülnek elő a Hang-Tér-Kép alkalmával is a vasárnap délután szikrázó napsütésben fürdőző Fő téren. Az alkalmi nézőtér az első pillanatban megtelik, az idő múlásával pedig az „állóhelyeket” is elfoglalják. Az alaphangulatot Vitéz László, ez az örökifjú „vén kamasz” adja meg, Kovács Géza rendezésében, Lehőcz Zsuzsával a paraván előtt (már az Uránia-udvarban hallatszik a csábítóan vidám harmonikaszó), és Takács Dániellel a paraván mögött.

Az elásott kincs című Vitéz László-mesének már a premierje is jól sikerült, de itt aztán igazán nagy szerepe van az együtt töltött időnek, ami a bábot és a bábjátékost illeti. Takács Dániel megszólalásain és kiszólásain érezni, hogy Vitéz László szőröstül-bőröstül az övé: ilyenkor ő maga Vitéz László, aki akárhányadszor úgy képes „bekopigálni” a közönséghez, mintha először tenné.

Amíg „Az égigérő fa” felirattal ellátott fémládából mindenféle varázslatos dobozok és szerkentyűk kerülnek elő, a Dr. Pesovár Ernő AMI kis (és nagy) táncosai szórakoztatják a népet. Falatnyi kislányok perdülnek táncra a térköveken. Odébb, a kézművesasztaloknál Tali Julianna vezetésével pohárbábok készülnek, Császár Erika felügyelete mellett apró bohócok kelnek életre. Mindjárt jön a szintén régi barát és az évadban is partner Ziránó Színház.

Működik Szombathely nemzetközi színtéren is jegyzett bábszínháza, amely most már nemcsak óvodásoknak, kisiskolásoknak, hanem 10-14 éveseknek és középiskolásoknak is indít bérletet. Ez utóbbi sorozatban kap helyet a Baltasar Espinoza utolsó üdülése és üdvözülése című csodálatos előadás, amely az idén nyáron Zsámbékon vendégeskedett nagy sikerrel.