Kellene Kis Kert – És van! Bartkó P. Szilveszter-miniatűrök a Puskásban, mert jól csinálja

„Jól csinálja!” És ezután egy nyomdafestéket voltaképpen nem nagyon tűrő, bár mindennapi fordulat következik (igaz is, hol van ma már a nyomdafesték): nagy áhítattal, mintegy nyomatékképpen hozzáfűzve az elismeréshez. Hogy Bartkó P. Szilveszter jól csinálja, az áhítat könnyen kiszaladó alkalmi zsoltárai mellett Tóth Csaba tanár úr, nem mellesleg Munkácsy-díjas festőművész, az ifjabb és idősebb vasi kötődésű képzőművészek őrangyala, ügyeletes tárlatnyitogató is megerősíti. Az 1982-es születésű Bartkó P. Szilveszternek ez az első önálló bemutatkozása (csoportos tárlatokon már szerepelt Szombathelyen), amelynek megnyitóján Tóth Csaba a teljes jogú képzőművésznek kijáró figyelemmel és elismeréssel nyugtázza: az alkotói minőséget sosem a szakirányú végzettség, hanem a művek szavatolják.

És az a finomság, az a tudás, az a tehetség, amely Bartkó P. Szilveszter kiállított munkáit jellemzi, beemeli őt a valódi művészek sorába. Tóth Csaba az akvarellek láttán Baudelaire Kapcsolatok című híres versét idézi, miszerint: „Jelképek erdején át visz az ember útja.” Szerinte ez a különben feledésbe merülni látszó hagyomány telíti Bartkó P. Szilveszter munkáit is. Szilveszter ráadásul nemcsak fest, hanem ír is. Az „ebben most” című (kezdetű) Bartkó P.-verset Kelemen Zoltán, a WSSz színésze olvassa föl: „ebben most / benne van a száraz menetelés/ ahogy követjük a vadak vonulását / az emlékezésben zaklatott törések / mint kupolafreskók felhőin / a hajszálrepedések ( ).” 

Bartkó P. Szilveszter különben Borsod megyében, Szögligeten született (közel Aggtelekhez), máig oda jár haza. Miskolcon volt gimnazista, 2006-ban végzett magyar nyelv és irodalom szakos tanárként a Debreceni Egyetemen, ahol tagja volt a Hatvani István Szakkollégiumnak, alapítószerkesztője a bölcsészettudományi kar folyóiratának, a Szkholionnak (a görög szó azt jelenti, „kiselőadás”). Egyetemistaként főleg Kazinczy Ferenc verseiben kutatta kép és szöveg, az irodalom és a képzőművészet viszonyát. Na tessék. Az ő életében előbb volt az irodalom, aztán a képzőművészet: ebbe a közegbe az irodalom felől érkezett. Az egyetem után Budapesten kreatív íróként dolgozott, 2010 óta Szombathelyen él. Volt operatőr és szerkesztő, jelenleg az Artistix csapatát erősíti. Nem egészen három éve állt rá az akvarellre, előtte más technikákkal, ikonfestéssel is próbálkozott. (Egyik-másik fénnyel áztatott akvarelljén mintha fölsejlene az „ablakfunkciós” túloldali, transzcendens dimenzió.) A Szombathelyi Képtár 2014-es „Múzsám, Adria”-tárlatán a Turisták a parton című képével vett részt. Még azon az őszön feleségével, Gyárfás Viktóriával volt közös tárlatuk. 

És most a Puskás Galériában az első önálló kiállítás, Kihagyás címmel. (Hiány, hajszálrepedés, telítettség.) A tanév első megnyitóján a Puskás Galéria tárlatait évek fáradhatatlanul szervező Bodó Judit tanárnő köszönti a vendégeket (nem csak diákok vannak, ez egy nyitott hely!), bevezetés- és levezetésképpen játszik a Kellene Kis Kert zenekar: Horváth Dániel (hegedű), Jakab Gábor (basszusgitár) és Mészáros Szabolcs friss díjnyertes festőművész különféle ritmushangszereken, elsősorban is az ülőalkalmatosságnak látszó dobozon, a cajonon. Öröm hallgatni – és nézni is ezt az összjátékot, ezt az örömzenét. Végül vegyünk egy nagy levegőt, és mondjuk meg, pontosan hol jártunk. Ez itt a Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma. Illetve az intézmény Puskás Galériája a Petőfi utca 1-ben: kis kert. Ahol érvényes a megkezdett Baudelaire-vers folytatása: „ s a vendéget szemük barátként figyeli”. Bartkó P. Szilveszter kiállítása október 28-áig tart nyitva.