Egyéjszakás kaland Koltaival - Bűnök és bűnhődések a vonaton - a Weöres Sándor Színház stúdiójában

Koltai Róbert rendezésében láthatja a közönség a Végállomás című előadást, amelynek főszerepét is eljátssza: ő Pozdnisev, a börtönből frissen szabadult feleséggyilkos, aki a titokzatos, fiatal nőnek - Bálint Éva - tesz vallomást az éjszakai vonaton. A darab szerzője B. Török Fruzsina, aki ezúttal Lev Tolsztoj Kreutzer-szonátáját alkalmazta színpadra. A vonaton utazik még Kelemen Zoltán ésEndrődy Krisztián.

Mintha direkt azért érkezett volna meg ez a nyúlós, nyirkos, didergő ősz, hogy még könnyebben belehelyezkedjünk a Végállomás világába: Koltai Róberttel utazhatunk egy vonatfülkében a WSSz-stúdióban, egy csöndes orosz éjszakán. És utazás közben gyakran megoldódnak a nyelvek, a jótékony félhomályban titkok szabadulnak el.

Mintha tényleg fölszállnánk a vonatra a WSSz-stúdióban: utasok vagyunk mi is, befészkelődve a puha bársonnyal bevont ülésen a sarokba, hadd ringasson el a végeérhetetlen zakatolás. (Szinte hallani.) A vonat különös hely: az idegenek nyelve könnyebben megoldódik - föltör a vallomás, aztán sose látjuk egymást. Persze néha meg egészen másképpen történik. B. Török Fruzsina ezúttal Lev Tolsztoj Kreutzer-szonátáját írta színpadra, megteremtve hozzá plusz egy titokzatos női figurát: a WSSz-ben Bálint Éva játssza ezt a szerepet, mondhatni Koltai Róbert állandó szombathelyi partnereként. Ha hinnénk a lélekvándorlásban, akkor azt mondanánk, hogy előző életében előkelő orosz hölgy volt valamikor a 19. század végén: káprázatosan viseli a kosztümöt (az a hófehér róka a nyakán!), a figurát.

Az előadás jelmez- és díszlettervezője Szlávik István. Tolsztoj ráadásul alig néhány évvel később vetette papírra kisregényét, mint Ibsen a Kísérteteket - amelyből Zsótér Sándor rendezett előadást Szombathelyen. Vagyis most a probléma fönn, a Márkus Emília Teremben és lenn, a stúdióban is hasonló: a hagyományos családmodell omlik-romlik, a magánélet tele van hazugsággal, a látszatok nehezen fönntarthatók. Egyáltalán: lehet-e birtokolni egy másik embert? Hol a határ? A Kreutzer-szonátában és a Végállomásban Pozdnisev - játssza Koltai Róbert - megpróbálja: eszeveszett féltékenységében megöli a feleségét, miközben szól, csak szól az érzékekre ható démoni zene.

A gyilkosság óta harminc év telt el, Pozdisev most szabadult, ebben a helyzetben találkozunk vele: innen indul a kisregény, innen indul a dráma is. A tét az, hogy megbűnhődött-e, hogy tanult-e a börtönben (önmagáról) valamit. A nép hangját képviselő ügyvéd - Kelemen Zoltán - és a kereskedő - Endrődy Krisztián - nem sokáig bírja, elijeszti őket Pozdnisev vallomása: Én vagyok az a Pozdnisev, aki egy damaszkuszi tőrrel leszúrta a feleségét. Addig bezzeg mindketten mennyire tudták, hogyan kell bánni a nőkkel. A fiatal nő azonban marad - és kérdez.

Maradunk mi is. Pozdnisev pedig elmondja az életét. Azonnal indul a bérleten kívüli széria, az előadás rendezője szintén Koltai Róbert. Október volt, orosz arany ősz 1910-ben, amikor az öreg Lev Tolsztoj végképp világgá ment Jasznaja Poljánából. Az úton érte a halál: Asztapovó, végállomás. Ki tudja, az utolsó pillanatokban képes volt-e föloldani magában azokat a feszítő ellentmondásokat, amelyekkel egész életében küzdött. Például hogy az egyik mindig legyűri-e a másikat, vagy végül mégis összhangba hozható-e a test, a szellem és a lélek.

Utóirat: időközben kisütött a nap Szombathelyen. Arany ősz ( zolotája oszeny ), pont, mint Oroszországban.