Kiállítás az isteni csodáról: Izland hideg csendje

Mielőtt Bori Izlandra ment, vendégek voltunk Czenek László családjánál, akik a szigeten töltötték a fél életüket. Miközben készült az interjú, kolléganőnk átvette az újságíró szerepét és folyamatosan kérdezett. Mindent tudni akart.

Nemcsak a sarki fény, de a klíma és a környezet is érdekelte. Képein ez a szenvedély látszik leginkább. A gép magányos roncsa, a rőtsörényű lovak, és a zuhogó vízesés mind érzéki és valóságos. Átélhetővé teszi az ott töltött másfél hét tisztaságát. Zergi Borbála izlandi képeiről két szó juthat eszünkbe: csend és tisztaság. Van egy Facebook-poszt, amelyben a fotográfus hálát ad, amiért megismerhette ezt a csodát. A fiatal nő hanyatt fekszik a hideg fűben, rajta sapka, sál, kisködmön. Csak ő és a végtelen ég! Ezt a hálát örökíti meg a tárlat. A falakra függesztett képeken egy olyan vidéket látunk, amelyet isten jó kedvében teremtett.

Fotó:  Zergi Zoltán

Hogy pontosítsunk, Bori azt írja a blogjában: a teremtő fogott egy maréknyi juhot, néhány sziklát, szélfútta pónit és gleccsert majd ezt az egészet belehajította az óceánba. Öntörvényű és szenvedélyes alkotó. Makacsul ragaszkodik az elképzeléséhez, és hihetetlenül jó az ízlése. Nemcsak a szimmetria, a szépség, a fény és árnyék játéka érdekli, de mindig koncepcióban gondolkodik. A fotók beszélnek valamiről, mondanak valamit. Néha a mondhatót, máskor pedig a mondhatatlant. Éljük meg az izlandi pillanatot, és zárjuk a szívünkbe ezt a hideg csendet!