2016.10.04. 17:49
Koltai Róbert asszonygyilkost játszik a WSSz-ben - Bűnök és bűnhődések egy csöndes orosz éjszakán
Szombathely - Mintha direkt azért érkezett volna meg ez a nyúlós, nyirkos, didergő ősz, hogy még könnyebben belehelyezkedjünk a Végállomás világába: Koltai Róberttel utazhatunk egy vonatfülkében a WSSz-stúdióban, egy csöndes orosz éjszakán. És utazás közben gyakran megoldódnak a nyelvek, a jótékony félhomályban titkok szabadulnak el.
Mintha tényleg fölszállnánk a vonatra a WSSz-stúdióban: utasok vagyunk mi is, befészkelődve a puha bársonnyal bevont ülésen a sarokba, hadd ringasson el a végeérhetetlen zakatolás. (Szinte hallani.)
A vonat különös hely: az idegenek nyelve könnyebben megoldódik - föltör a vallomás, aztán sose látjuk egymást. Persze néha meg egészen másképpen történik. B. Török Fruzsina ezúttal Lev Tolsztoj Kreutzer-szonátáját írta színpadra, megteremtve hozzá plusz egy titokzatos női figurát: a WSSz-ben Bálint Éva játssza ezt a szerepet, mondhatni Koltai Róbert állandó szombathelyi partnereként.
Ha hinnénk a lélekvándorlásban, akkor azt mondanánk, hogy előző életében előkelő orosz hölgy volt valamikor a 19. század végén: káprázatosan viseli a kosztümöt (az a hófehér róka a nyakán!), a figurát. Az előadás jelmez- és díszlettervezője Szlávik István. Tolsztoj ráadásul alig néhány évvel később vetette papírra kisregényét, mint Ibsen a Kísérteteket - amelyből Zsótér Sándor rendezett előadás Szombathelyen. Vagyis most a probléma fönn, a Márkus Emília Teremben és a lenn, a stúdióban is hasonló: a hagyományos családmodell omlik-romlik, a magánélet tele van hazugsággal, a látszatok nehezen fönntarthatók. Egyáltalán: lehet-e birtokolni egy másik embert? Hol a határ? A Kreutzer-szonátában és a Végállomásban Pozdnisev - játssza Koltai Róbert - megpróbálja: eszeveszett féltékenységében megöli a feleségét, miközben szól, csak szól az érzékekre ható démoni zene.
A gyilkosság óta 30 év telt el, Pozdisev most szabadult, ebben a helyzetben találkozunk vele: innen indul a kisregény, innen indul a dráma is. A tét az, hogy megbűnhődött-e, hogy tanult-e a börtönben (önmagáról) valamit. A "nép hangját" képviselő ügyvéd - Kelemen Zoltán - és a kereskedő - Endrődy Krisztián - nem sokáig bírja, elijeszti őket Pozdisev vallomása: "Én vagyok az a Pozdisev, aki egy damaszkuszi leszúrta a feleségét." Addig bezzeg mindketten mennyire tudták, hogyan kell bánni a nőkkel. A fiatal nő azonban marad - és kérdez. Maradunk mi is. Pozdisev pedig elmondja az életét. Azonnal indul a bérleten kívüli széria, az előadás rendezője szintén Koltai Róbert. (Október volt, orosz arany ősz 1910-ben, amikor az öreg Lev Tolsztoj végképp világgá ment ment Jasznaja Poljánából. Az úton érte a halál: Asztapovó, végállomás.)
