Kultúra

2016.12.20. 11:14

Pixelek - Valló Berta kiállítása, avagy a „kitárulkozás diszkrét bája”

Szombathely - A Weöres Sándor Színház első emeleti kiállítóterében nyílt meg Valló Berta tervezőgrafikus kiállítása. Ez a tér nem tipikus kiállítótér, szűkebb, kisebb helye van a képeknek a nézőt megszólítani. Ebben a térben fontos, hogy megállítson a kiállított anyag. Valló Berta képei meghökkentenek és megállítanak. „Egész estés rajzfilm felnőtteknek”, mondja róluk megnyitójában Oroszy Csaba festőművész.

Kovács Nóra

Köszöntőt pedig a fiatal képzőművész édesapja, Valló Péter mond -  valóban megköszöni, hogy lányának kiállítása nyílhat abban a színházban, ahol ő már évek óta rendszeresen rendez.  Londoni kapcsolat – sejtések és párhuzamok – munkacímmel illeti Oroszy Csaba a kiállítást. Londoni -  mert Valló Berta a londoni Central Saint Martins Művészeti Egyetem harmadéves hallgatója tervezőgrafika szakon. A sejtések és a párhuzamok gondolata  a grafikus munkái nyomán alakul ki. „Ami érdekel - írja a képzőművész – egy saját karaktereimmel benépesített világ, amiben otthon érzem magam.” Vagányság, kitárulkozás, humor és groteszk – sorolja a jelzőket Oroszy Csaba: a képek nem a szépségről szólnak, mégis szépek.

Nincs mosoly az arcokon. A The Boss című digitális kollázson minden szép és minden személytelen; árad a gazdagság a „Főnök” környezetében. Tulajdonképpen életkritikákat látunk; a Brand New Ancients című digitális festménysorozaton a nők csúnyák és kiégettek, noha fiatalok. Mostani élethelyzetekben látjuk őket, pimaszul reális részletekkel, például használt tamponnal a földön, és fanyar, keserű arcokkal. Mindezek a képek mégis szépek, mert jó és bátor a vonalvezetés, jól komponáltak a  részletek és merész, mégis kiegyensúlyozott a színhasználat; a babarózsaszín és a babakék jól megfér a fekete-fehérrel. Megrázó a The Rake’s Progress című fekete-fehér képsorozat, amely egy ma élő koreai modell tragédiáját meséli el digitális festményeken; a fiatal, szép lány, hogy megőrizze arca üdeségét, szilikonos injekciókezelésnek veti alá magát, és amikor már az orvosok sem akarják elvégezni a beavatkozásokat -  mert bőre már nem bír el több kezelést -, maga kezdi el injekciózni arcát előbb a feketepiacon szerzett szilikonnal, majd étolajjal. Az eredmény pedig visszafordíthatatlan és borzalmas.

Hogyan tesznek minket szörnyekké szenvedélyeink vagy félelmeink – erről szól a képsorozat, amely a maga letisztultságában, kis szimbólumrendszerében borzalmassága ellenére szép és mesés tud lenni. Oscar  Wilde klasszikus regényének hősét idézi a koreai modell története; a gyönyörű és naiv fiatalembert, Dorian Grayt, aki örökké fiatal és szép akar maradni; csak a róla készült festmény öregszik, igaz az borzalmas módon, hiszen a bűnei is kiülnek az arcképre. Valló Berta képei egyszerre tragikusak és viccesek. Mint amilyen egy emberi élet. A fiatal képzőművész munkásságáról eszembe jut Kurt Vonnegut, aki azt írja egy helyütt, hogy a művészek olyanok, mint a kanárik voltak régen a szénbányákban; elsőként jelezték nagy csipogással, ha gázszivárgást, bajt éreztek. Valló Berta képei ilyen felkiáltójelek, ötvözve azt szépséggel, hiszen az élet szép is lehetne.

Megtaláljuk a képeken az Oroszy Csaba által említett párhuzamot, a régi nagy festők „nyomait”: a  Nők című képen a fekvő akt Kokoschkát idézi, de akár Klimt Danae-ját is írhatnám. Egyszerre hagyomány és jelen, egyszerre torz és szép, egyszerre mese és valóság, egyszerre szürreális és szimbolikus. A fiatal képzőművész határozott stílust, egyéni hangulatot képvisel. Megrázó és bátor. Megállít. Érdemes ellátogatni a Weöres Sándor Színház első emeleti kiállítóterébe  január 31-éig. Mindenképp.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!