A báb maga a titok: világnappal köszönt be a tavasz

„Mi a báb?", hangzik el a Mesebolt Bábszínház tizenéveseknek készült tanteremszínházi előadásában, a Tamás könyvében, amely - ma már természetes módon - az élő színészi játékot kombinálja a bábjátékkal. A Tamás könyvében a báb: egy fiú az eltitkolt családi múltból, aki váratlan fölbukkanásával mindent fölborít. A báb több is, kevesebb is Tamásnál: „Maga a titok", ahogy az előadást követő rövid beszélgetésen egyik alkalommal megfogalmazódott.

A báb maga a titok. Olyan titok, amelynek nincs végső megfejtése; ezért tud eleven maradni a bábszínház. Nánay István újságíró, színikritikus, színháztörténész bábszínházi világnapi üzenetében mindenekelőtt arra hívja föl a figyelmet, hogy „a bábszínház mindenki". Vagyis - ahogy a Tamás könyve létrejötte is jelzi - a bábszínház nem kizárólag gyerekeknek szól: „Megtapasztalhattam, hogy a bábok fittyet hányva a naturalista valóságnak, a csodák világát képesek megjeleníteni, s az élet jelenségeit olyan mértékben és módon tudják sűríteni, mint egyetlen más színházi műfaj vagy forma sem", írja Nánay István, aki ezeket az alapvető tapasztalatokat Lengyel Pál munkatársaként szerezte. „ A bábozás végtelenre nyitja az asszociációs mezőket, és az, ami a bábszínpadon megjelenik, valójában a színészekkel virtuálisan együttjátszva a néző képzeletében ölt testet. Ez a folyamat nem életkorfüggő: a legősibbnek tartott színházi forma a története során mindig mindenkihez szólt, s közönsége csak az utóbbi száz-százötven évben szűkült le fokozatosan a gyerekek körére. De a bábszínház nem gyerekműfaj! Ahhoz, hogy ez egyre szélesebb körben tudatosodjon és a bábjáték ismét mindenkihez szóljon, újra egymásra kell találniuk a bábosoknak és a nézőknek. (...)"

A kesztyűsbáb Kirikou tervezője Trifusz Péter, mozgatója Kovács Bálint. Az előadás rendezője Kovács Géza Fotó: Unger Tamás

A Nemzetközi Bábművész Szövetség (UNIMA, amelynek természetesen magyar tagozata is működik) a világ minden szegletébe eljuttatott bábszínházi világnapi üzenetét ezúttal Nancy Lohman Staub bábművész (USA) fogalmazta meg: „1929-ben a báb néhány szenvedélyes művelője, mindössze hét országot képviselve, azzal a céllal, hogy ezt a művészeti ágat minél nagyobb körben megismertesse és fejlessze, megalakította az UNIMA-t, a Nemzetközi Bábművész Szövetséget. Én azért lettem 1970 körül az UNIMA tagja, hogy életem nagy vágyát, a bábozást beteljesítsem. Ma, az internetnek köszönhetően, ország-, politikai és vallási határokat elfelejtve, azonnal kapcsolatba kerülhetünk több ezer hozzánk hasonlóan gondolkodóval, éljenek ők bárhol a világon. (...) Ez a minden képzeletet felülmúlóan megnövekedett népszerűség felmérhetetlen számú lehetőséget jelent nemzetközi együttműködések tekintetében, hogy a bábművészet által elősegítsük a kölcsönös megértést. (...) Ünnepeljük együtt a bábszínházi világnapot mint olyan barátok, akik nem csupán a műfaj szeretetét osztják meg, hanem a világnapi eseményeket is a bennünket összekötő interneten!" Nancy Lohman Staub sok más mellett közreműködött A világ bábművészeti enciklopédiájának elkészítésében, ma a projekt tudományos tanácsadója.

Hogy a bábszínház mennyire alkalmas a kölcsönös megértés elősegítésére, bizonyítja a Mesebolt új előadása. A Kirikou és a boszorkányt láthatta a közönség a bábszínházi világnapon: élőben! Kirikou , az afrikai kisfiú elég bátor ahhoz, hogy kihúzza a boszorkány háta közepéből a gonoszság tüskéjét. Nagy tanulság, hogy a saját tüskéinkhez nem mindig férünk hozzá: a fájdalom megszüntetéséhez segítség kell.