Magánszféra címmel nyílt kiállítás a WSSZ-aulában

A Thea-tér legújabb, immár 62., kiállítása a WSSZ aulájában finom, nőies kiállítás. A három grafikus világa egymástól nagyon eltérő - témájában éppúgy, mint technikájában -, ami akár "veszélyes" is lehetne, ha közös kiállításról van szó. De itt semmiképpen sem az. Sőt direkt vegyítve vannak egymással a művészek munkái a falakon, és ez megteremti a párbeszéd lehetőségét az alkotói világok között. Légies, törékenynek tűnő képek és szobrok - de mégis erősek. Határozott gondolatiságot képviselnek. Mindhárman mást és mást. Gyönyörködtető változatosság.

Benedek Noémi a fémmel és a fémszövettel "játszik". Munkáinak színe arany, vörös és fekete. Idő és Átjáró. És valóban: a fémszálak, mint az idő mérhetetlen folyamának egybefonódó szálai futják be a keret zárta tereket, miközben az anyag megmunkálása az átjárás lehetőségét kínálja. Méltóságteljes, szép munkák.

Buborékok Foky Évától a pillanat és az örökkévalóság határán Fotó: Unger Tamás

Foky Éva Buborékokat hozott. Akvarell - és egy rejtélyes anyag, aminek köszönhetően a térben is látjuk az ezúttal szét nem pukkanó, az eltűnés illúziójának a határán táncoló "buborékképeket és buborékszobrokat". A buborék, mint akár az élet, akár egy bolygó vagy egy galaxis szimbóluma: gyönyörű és színes, elkápráztat és megsemmisülhet egy pillanat alatt - mint az akvarell, amely végtelen játékra ad lehetőséget, átereszti a fényt és a papír fehérjét, színes és hirtelen eltűnő. Akár a szivárványszínű szappanos víz".

Horváth Kinga izgalmassága éppen a letisztultságban, a titokzatos magányban rejlik. Színe a szürkéskék-fekete, anyaga az akvatinta, a pác és a toll. Képeinek ereje abban rejlik, hogy kézzelfoghatóvá teszi az ember hiányát az üres tájon, az üres épületben, miközben mesélnek a terei és épületeinek falai. Belső tereit kedve lenne bejárni az embernek, rajzolt horizontján jó lenne végigsétálni"
A végtelenség érzését adja ő is, mint alkotótársai. Galaxisok találkozásait láthatjuk a WSSZ aulájában március 26-áig.