Kultúra

2017.03.09. 15:05

Törésteszt - Szabó T. Anna a saját határait feszegeti

Szombathely – Szabó T. Anna bűbájosan, kislányosan mosolyogva azt mondja, egyszer csak meg kellett tanulnia „eltörni dolgokat". A Weöres Sándor Színház Kötelező olvasmány sorozatának vendége volt, Törésteszt című novelláskötetével érkezett. Ez itt a töréstesztek kora.

Ölbei Lívia

Lévai Balázs természetesen azzal köszönti a stúdió széksoraiból szinte kicsorduló közönséget, hogy „nem tudom, esett-e ennyi szó valaha a Weöres Sándor Színházról, mint mostanában. Köszönjük, hogy ilyen sokan eljöttek, ez is sokat elárul a színházról". A vastapssal fogadott Jordán Tamás  azt mondja, tulajdonképpen hallatlanul boldog, hiszen a (közgyűlési patthelyzetbe torkolló)  igazgatói pályázat révén a sors megadta neki, amit például Bessenyeinek, Darvas Ivánnak, Kállai Ferencnek nem: úgy érzi magát, mintha végignézhette volna a saját temetését, meghallgathatta volna a méltatásokat.   Amikor pedig Lévai Balázs sorolja a Kötelező olvasmány szombathelyi kötődésű vendégeit – Likó Marcell, Dragomán György, Szabó T. Anna –, közbeszól: elvégre önéletrajzi kötetében ő maga is föllépett nemrég a sorozatban. Szabó T. Anna viszont  Fekete Ibolya játékfilmjében kapott szerepet, Morcsányi Géza - nemrég még Szabó T. Anna  kiadójának igazgatója - friss filmes karrierjéről nem beszélve. Testről és lélekről van szó a Törésteszt-esten is: mit bír a test, mit a lélek. Mit bír a szöveg. Mit az egyik, mit a másik. (Mi az egyik, mi a másik.)

És ha Jordán Tamás életében saját bevallása szerint minden a világon Szombathelyért, a WSSz megalapításáért történt, akkor Szabó T. Anna életében sok mindennek az oka, eredője Szombathely. Sokfelé elmondta már, hogy kiskamasz volt, amikor a '80-as évek végén családjával Erdélyből ideköltözött, Dragománékhoz hasonlóan: „Hamar megtaláltam Gyurit."  Szombathelyen együtt élték át a Ceausescu-diktatúra végét, az örömöt. (Szabó T. Anna az utolsó pillanataiban szánalmasan riadt és értetlen  diktátornak a nevét se szereti kimondani. De megölni nem tudta volna. Gyötörné a lelkiismeret.  És máris megint a Töréstesztnél vagyunk. Hogy meddig. És mit még.)

A szombathelyi diákszerelemből, amint az köztudott,  házasság lett: Dragomán György nemzetközi hírű író és Szabó T. Anna szintén többszörösen díjazott költő – plusz mindketten műfordítók - a kortárs irodalom és irodalmi közélet jelentős, közismert és közkedvelt  alakjai; külön-külön, de valahogy együtt is. (Ha már színházban vagyunk, Szabó T. Anna színpadi munkáiról se feledkezzünk el. Nemrég például alkalmi drámaversenyt nyert.)

Szabó T. Anna és Dragomán  György. Szépek és kedvesek, a szó minden értelmében. Bár a különleges, lírai-mesebeli hangolású Senki madara után most ismét  prózával jelentkező Szabó T. Anna mintha éppen  a „kedves, bájos, okos, napsugaras költőnő" (plusz feleség, anya) tökéletes szerepéből próbálna kilépni a Törésteszt-kötet sokféle  hangon megszólaló, zsigeri  indulatokat  is csatornázó, néha szabadversként működő  rövidprózáival, amelyek sokszor szinte úgy hatnak, mintha jól földhöz vágnánk egy tányért. (A könyvről meg a belső borító láttán azt hihetnénk, hogy lányregény.)  Szabó T. Anna azt mondja, tényleg meg kellett tanulnia „eltörni dolgokat"; aztán persze sosem szem elől téveszteni  az okozott sebet: a  padlómélyedést.  Főleg, hogy az író minden áldott és átkozott pillanatban   regisztrál: akkor is, amikor a saját – testének, szabadságának, tűrőképességének, napfényes és „sötét" oldalának   – határait  keresi.  „Fejben dől el, de kinek a fejében? ( ) miénk a győzelem, de kié?", kérdezi az Origó című  nyitószöveg (és fülszöveg). Ez a hasadás, ez az örökös ránézés, hátralépés, reflexió az író-költő-alkotó lételeme. Kinn is, benn is,   nincs menekvés. A jutalom: a mesterség magabiztossága és a rutin. Enélkül Radnóti sem hagyhatta volna ránk a Bori notesz elképzelhetetlenül rettenetes körülmények között rögzített tökéletes verseit.

És enélkül Szabó T. Anna se vállalna dalszerzést megrendelésre. Vagy nem indulna szonettversenyen. De vállal és indul. A szombathelyi Kötelező olvasmány-est után pedig hosszan dedikál. Törésteszt ez is.

A két Szabó

Szabó T. Anna a szombathelyi Törésteszt-esten többször szóba hozta Szabó Magdát - aki íróként, nőként, emberként tudatosan szembenézett saját természetének árnyaival.

Tényleg: a két Szabó! Az egyik száz éve született, a másik negyvenes éveiben halad a teljesség felé. Mindkettő háta mögött fantasztikusan gazdag családi-kulturális hagyomány.

Szabó Magda még nem örült, ha sorsként átélt hivatásához hozzábiggyesztették: író/nő. Író akart lenni, teljes jogú. Ma inkább az a kérdés, hogy vannak-e egy szövegnek női/férfi jellegzetességei. Szabó Magda hihetetlenül nagy népszerűségét - rangos díjak ide vagy oda - végső soron valószínűleg műveinek megítélése bánta egy kicsit. (Majd rendet tesz ebben az idő.) Szabó Magda szintén „íróházasságban” élt. Sok oka van annak, hogy a nyilvánosságban és az irodalomban ő volt a domináns, miközben Szobotka Tibor „megmaradt Szobotkának”. És van itt még valami: Szabó Magda Szabó T. Annához hasonlóan költőként indult, a Nyugat nyomán fölkelő újholdas nemzedékkel. Aztán a kényszerű csönd után 1958-ban regénnyel jelentkezett, és írói sorsa a Freskóval eldőlt. Szabó T. Anna szerint a műnemek-műfajok tőzsdéjén a „jó vastag regénynek” a legmagasabb az árfolyama. Utána jön a kispróza (bár Alice Munro Nobel-díja lendített a dolgon), csak aztán a vers.

És ha Törésteszt. Van A muranói hattyú című, csodálatosan sokrétű Szabó Magda-novella, amelyben a legfinomabb üvegből készült címszereplő egyszer csak - hogy, hogy nem - a földhöz csapódik: „A fele viszonylag épen maradt, de a másik fele szilánkokra tört, a korona meg, ugyan ki tudhatta, hová gurult a fejéről.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!