Kultúra

2017.08.29. 17:40

Ezen fotó-tárlaton az otthagyottság szólal meg a csendéleteken, tájképeken

KŐSZEG Hiánygyűjtemény címmel nyílott kiállítás Trifusz Péter képzőművész fotómunkáiból a Zwingerben. A tárlat az iASK (Institute of Advanced Studies Kőszeg) - FTI (Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete) szervezésében jött létre.

Pintér Viktória

A hiány nem a semmi állapota, hanem sokkal inkább egy elodázott, máshol tetten érhető létezés. A hiány jel, jele annak a valaminek, ami akkor és ott nincsen. Képes időben lekettőzni azt a médiumot (adott esetben a képet), amely hordozza. Ott áll a szemlélő Trifusz Péter képei előtt, látszólag mind mozdulatlan, hiszen legtöbbször pont a cselekvő nincs rajta a képeken, csupán a cselekvés nyoma tátong a magárahagyottság bizonytalanságában. Ez a hiány mozzanata. Képes túlírni a képet a szegélyen.

Trifusz Péter a láthatót akarja nézhetővé tenni Fotó: Unger Tamás

Eltereli a szemlélőt, ugródeszkaként kínálja magát, odázza a pillanatot, az úgynevezett teljes befogadást. A hiányképek nemcsak felmutatnak valamit, nemcsak rögzítenek egy állapotot, hanem szuggerálják saját történetüket. Kapcsolatba lépnek a befogadóval, hozzájuk kell tenni. Például a Nem látni című: a tamási világszemléletnek tökéletesen ellentmondó, szinte malevicsi értelemben letisztított képe Krisztusról. A hit ebben az értelemben nem vizualizálható, más a lényege. Vagy a lakókocsi többszöri megjelenése a képeken: az ideiglenes otthont, a folyamatos útonlétet, a megérkezés hiányát jelöli. Az Odaát címűn hatalmas freskószerű gyermekrajzok mállanak, pergetik le magukkal az időt egy fakapuról. Üzenve, hogy létezett egy őszintébb, élhető világ. Csak találjuk meg azokat az ajtókat, amelyeket a gyermekrajzok nyitnak. Tehát a fotók kiegészítésre várnak, holott töredékességükben is művészi egészt alkotnak.

Miszlivetz Ferenc, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének igazgatója a kiállítás megnyitóján arról beszélt, hogy Trifusz Péter jó példája annak a szellemiségnek, a-melyben ezt az intézményt megalapították. Egy olyan univerzális figurának tartja a képzőművészt, aki az agyával is lát és a szemével is gondolkodik.

Bánfalvi István szociálpolitikus megnyitóbeszéde akár művészetelméleti esszének is beillett volna. Bár a hiányról beszélt, majdhogynem a teljességet hozta a szövege. Rétegelt hiány - mondhatnánk. Borbély Szilárd Nincstelenekje, Esterházy Péter eltűnő, de örök alakja, az állítmány nélküli mondat odaértett jelentése tanúskodik az ott nem lévő rögzíthetőségéről.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!