Szombathelyiek váradi nyomai

Mindketten szombathelyiek voltak, a házakat, ahol gyermekkorukat töltötték, emléktáblák jelölik. A két épület alig tízpercnyire van egymástól. Az életben persze nem találkozhattak, Szaniszló püspök 1792-ben született, Tóth 1861-ben. Alkotótevékenységük legszebb időszaka mindkettőjüket Nagyváradhoz köti, mindketten hozzátettek valamit Várad kultúrájához. Nem is keveset.Szaniszló elődei erdélyi unitáriusok voltak.
Dobri Mária kutatásai szerint a dédapa, Szaniszló István a kolozsvári unitárius főiskola tanára volt. A „tordai” nemesi előnév is az erdélyi származásra utal. A régi nemesi család elszegényedett, Szaniszló püspök katolikus hitre áttért nagyapja Bécsben tanulta ki az ötvösmesterséget. Házassága révén került Szombathelyre, ahol a város polgára lett. Apja, akit Mártonnak hívtak, korán meghalt.
Anyja csak nagy nehézségek árán tudta neveltetni gyermekeit, akik közül Ferenc a papi pályát választotta. Szerencsés körülményt jelentett az, hogy Szily utcai lakóházuk a papi szeminárium szomszédságában állt. 1815-ös pappá szentelése után felsőfokú teológiai tanulmányait Bécsben folytathatta. Miután visszatért Szombathelyre, különböző egyházi tisztségeket töltött be, 1830-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára lett, majd 1835-ben nagyváradi kanonoki címet kapott.

Ténylegesen és véglegesen csak 1851-ben költözött Váradra, akkor, amikor püspökké nevezték ki. Átmeneti tartózkodásai idején valószínűleg ő is azon Kanonok soron lakott, amelynek későbbi lakóiról írt cikke miatt Ady Endrét beperelték és fogházbüntetésre ítélték. Tizennyolc éven keresztül állt a nagyváradi egyházmegye élén. Számos templomot épített, de fontos volt számára az irgalmasság és a szegényekkel való törődés is. Ez utóbbit találta fontosnak feljegyezni róla az utókor is. Szobrának talapzatára a „Szegények Atyja” felirat került. Amikor 1901-ben a Nagyváradi Friss Újságban megjelent Ady „Egy kis séta” című írása, már állt a szobor és olvasható volt a felirat.A Szaniszló Ferencet ábrázoló szobrot a millennium évében avatták fel.

Szaniszló Ferenc szobra Fotó: Orbán Róbert

Tóth István ebben az időben Váradon már ismert szobrásznak számított. Ismertségét az 1893-ban a város főterén felállított Szent László-szobornak köszönhette. E szobor az egykori szándék szerint a város jelképe lett volna. Nem lett az, mert 1923-ban eltávolították. Szerencsére nem semmisítették meg, hanem átvitték a székesegyház parkjába. A főtéren, amelyet valaha Szent László térnek neveztek, jelenleg Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) lovas szobra áll. Tóth nagyváradi pártfogója Szaniszló utóda, Schlauch Lőrinc püspök volt. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy az előbb említett kettőn kívül is találkozhatunk olyan alkotással, amely Tóth István nevéhez kapcsolódik.

Szombathely, Nagyvárad, Szeged, Budapest – a négy város rangos társaságot jelent. az összekötő kapcsolat közöttük Tóth István szobrász, akinek meghatározó köztéri munkái ezen városok mindegyikében megtalálhatók.Nem Szaniszló volt az egyetlen egyházi személy, akinek neve egyaránt kapcsolódik Szombathelyhez és Váradhoz. Érdemes még kettőt megemlíteni. Bár élete utolsó szakaszát töltötte csak a városban, váradi kanonok volt Schönwisner István, az első tudományos igényű szombathelyi várostörténet szerzője. Sabaria római kori maradványait bemutató latin nyelvű munkája 1791-ben Pesten jelent meg.1911 és 1923 között Széchenyi Miklós gróf volt Nagyvárad római katolikus püspöke.

Bár Sopronban született, gyermekkorának egy részét Vas megyében töltötte, szoros rokoni kapcsolatok fűzték ide. Húga, Erdődy Gyuláné Széchenyi Emília festőként a vasi képzőművészeti élet résztvevője volt. Széchenyi Miklósról 1913-ban Ligeti Miklós készített mellszobrot. A nagyváradi püspökről készült szobor valamilyen úton-módon Szombathelyre került, a püspöki palota kertjében áll.Szombathely hatszáz kilométerre van Nagyváradtól. Minek köszönhetők ezek az utókor által alig használt régi kapcsolatok? Talán a véletlennek, talán a gondviselőnek, de leginkább valószínűleg annak, hogy Nagyvárad közel egy évezreden át a magyar szellemi élet egyik központja volt. Itt temették el Szent Lászlót, innen búcsúzott el Janus Pannonius, itt indult el Ady pályafutása. A város vonzereje, áttételekkel ugyan, de elért Szombathelyre is.