A gyógyíthatatlan gyógyítása – Bemutatták a Szemtől szemben című kötetet

Képek és történetek sorjáznak a soában elpusztított szombathelyi zsidóság eddig ismeretlen életéből.Az eseményre zsúfolásig megtelt  a  Zsidó Kultúra Házában berendezett Szemtől szemben-kiállítás vasárnap délután. A Szombathelyi Zsidó Hitközség nevében Sugár Judit külön köszöntötte a 104 éves Spiegler Elemért: ő túlélte a holokausztot, visszatért.

A Radnóti Miklós nevét viselő antirasszista díjjal kitüntetett Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke, Márkus Sándor köszöntőjében hangsúlyozta: a kiállítás koronája ez a könyv (sőt: KÖNYV), amelynek megjelenésével régi álom vált valóra: az utódok így őrizhetik meg az elveszített elődök emlékét. Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke felemelő és megrázó alkotásnak nevezte a minden értelemben súlyos kötetet, amely „míves, mint a történelmi kódexek, tanulmányozásának meg kell adni a módját, tiszteletet és alázatot kér az olvasótól”.

Végezetül hangsúlyozta: külön öröm számára, hogy egy vidéki zsidó közösség kezdeményezésére jöhetett létre a kötet, hitelesítve a MAZSIHISZ jelmondatát: „A magyarországi zsidóság sokszínű.” Koczka Tibor alpolgármester ugyancsak leszögezte, hogy jelentős kötet született Kelbert Krisztina elhivatott kutatómunkája révén. Az alpolgármester hangsúlyozta: a Szemtől szemben-könyv rendkívüli és egyedülálló, még soha sehol nem született hasonló. Aki pedig belelapoz a szombathelyi zsidóság két világháború közötti történetét - vagyis a város polgárosodásának történetét - személyes sorsok által földolgozó több mint 600 oldalas, 1178 képet fölmutató albumba, „megrázó, lelkünket fölforgató pillanatokat” él át.

Ungvári Tamás Széchenyi- és József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész Simon Dubnov történészt idézte: mielőtt a nácik megölték, visszaszólt a tanítványainak, akik a testükkel is megpróbálták védeni őt: „Erre emlékezzetek, ezt írjátok meg!” Ungvári Tamás szerint az emlékezés gyógyító folyamat: a gyógyíthatatlan gyógyítására szolgál. Megemlítette azt is, amit pedig ritkán szokott: családja az édesapja révén szombathelyi, de a 45 ember közül senki sem élte túl a soát: ez a zsidóság eltűnt.

Ungvári Tamás úgy látja: Magyarország akkor tud kibékülni ezzel a súlyosan megterhelt múlttal, ha „ilyen könyveket csinál”, hiszen a tanúságtevők „itt szunnyadnak Krisztina könyvében”, amelynek szakmai minősége és jelentősége Ungvári Tamás szerint túllépi az ország határait: „A feledés elleni küzdelem fontos lépése ez a könyvbemutató, fejet hajtok az alkotók előtt, nagyon köszönöm.” Ezen a ponton Kelemen Zoltán saját megzenésített verseit énekelte Völgyi Attila gitárkíséretével; volt egy meglepetésvers is, kifejezetten az alkalomra készült. (A duó nem először fogadta el örömmel a hitközség meghívását.)

Kelbert Krisztina történész, a Savaria MHV Múzeum osztályvezetője bevezetőképpen Gerard Mordillat francia filmrendezőt idézte: „Belevetni magunkat a homályba, a sötétbe, a bennünk lakozó félelembe nem más, mint egy bátor fejessel a mélybe ugrani.” Ilyen ugrás volt számára, amikor pontosan három éve nekilátott a 20 ezer fotónegatívot tartalmazó Knebel-gyűjtemény földolgozásának, alámerült „brómezüst zselatinos üvegnegatívok sejtelmes világába”.

Volt aztán sok, nehéz és fölemelő ugrás: Krisztina elcsukló hangon idézte föl a 2013 novembere óta eltelt időt: a Szemtől szemben-kiállítás kétszeri megnyitásától, a szombathelyi kutatást nemzetközi kontextusba helyező debreceni bemutatkozástól és az első katalógus megszületésétől a most megjelent, kibővített, magyar és angol nyelvű kötet bemutatójáig. Köszönte, hogy nem volt egyedül: nagyszerű munkatársakra talált. A Szemtől szemben-albumban egyenrangú szerepe van a szövegnek és a képnek. Kiadója a Yellow Design, tervezője a kiállítás „tükör elvű” koncepciójának megálmodója, a tárlat kivitelezője: Kassai Ferenc.

A Ferenczy Noémi-díjas grafikusművész szerint ez a kötet csakis nyomtatásban érvényes: gerince van.