A hónap műtárgya: egy művészi trikolór

A nagyméretű falikárpit egy művészi trikolór, ez a hónap műtárgya a képtárban. A gobelint színeinek szimbolikája teszi a hazaszeretet lobogójává. Kecskés Ágnes textiltervező iparművészt nem filozofikus gondolatok foglalkoztatják, inspirálója a látvány szépsége, amit közölni akar, lelki közlendő. Halk hangon szól, műveit színek finom poézise, érzékeny rajz, különös műgond jellemzi. A mű a „...keresztülszőtték-fonták szívemet..." Petőfi-sorral címzett gobelin kiállításra készült a költő halálának 150. évfordulójára a Petőfi Irodalmi Múzeum felhívására. Bemutatásakor Cebula Anna képtárigazgató, a textilgyűjtemény vezetője gobelintörténeti előadást tartott.

– A középkorban kezdődött a rideg várakban a termek falainak burkolása gyapjúból, pamutból, selyem- és fémszálakból szőtt textilekkel. A szövött faliképeknek, melyeket falikárpitoknak nevezünk, a reneszánsz volt időben az igazi fénykora. Akkor királyi megrendelésekre szőttek, főleg a németalföldi településeken lendült fel e nemes műfaj. A leghíresebb manufaktúra Franciaországban, Párizsban van, a neve Gobelin Manufaktúra – innen kapta a falikárpit a nevét. Csak az ott készült szövéseket szabadna gobelineknek nevezni, Magyarországon tévesen nevezik a tűhímzést gobelinnek. Az igazi gobelin, az igazi kárpit az szövött műalkotás, amelyiknek van egy vagy akár több terve, ezek alapján döntik el, melyik színes tervet nagyítják föl és szövik meg – tudtuk meg Cebula Annától.

– A szövött kárpit rajzát, tervét régen festők készítették, amit aztán a kartonjérek felnagyítottak fekete ceruzarajzzá, mely pontosan akkora volt, mint a megszövendő mű. Végül a névtelen iparosok megszőtték a remekműveket.

Cebula Anna képtárigazgató bemutatja a „Petőfi" című gobelint (Fotó: Ohr Tibor)

Magyarországon az áttörést és a műfaj újjászületését Ferenczy Noémi jelentette. Ő maga festette meg kárpitjainak tervét, majd azt szépen felnagyította a szövőszék mögé helyezendő kartonra, és hónapok hosszú munkájával megszőtte a művét. Minden kortárs magyar kárpitművész őt tekinti példaképének. Úgy újította meg a műfajt, hogy a textilt a „grand art" fogalmához nemesítette.

Kecskés Ágnes iparművész a Ferenczy Noémi által megújított magyar gobelin iránt kötelezte el magát. Maga tervezte és szőtte meg a „Petőfi" emlékkárpitot, amely ötös felvetésű francia gobelin, mélyen átitatja a nemzeti érzés. A bal oldali vörös és a jobb oldali zöld mező közé mint egy ékként kard és lúdtoll által keretezett fehér mező ékelődik be. A lobogó szétnyílása az alkotó lokálpatriotizmusára vall, kettéhasított városára utal, Kecskés Ágnes ugyanis a trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és nőtt fel. Ez a kettéhasítottság ismétlődő motívum nála. A zászló színszimbolikájában a vörös a csatát jelképezi, a fehér a tisztaságot és igazságot, a zöld pedig a reményt. Egyúttal ez az a szimbolikus magyar táj, amelyre áhitattal és emelkedettséggel „keresztül szőtt-font szívvel" lehet mondani: „haza", ez az a szimbolikus zászló, ami a szabadság illatát lebbenti felénk.

Cebula Anna zárszóként az író és filozófus Karátson Gábortól idézett: „A falikárpit a falak művészete, a falikárpithoz falak kellenek. Falakat azonban a mai kor, ez a férfiatlan férfikor nemigen tud emelni. A kárpitszövő nők fölléptében van valami mitikus elem, s az ilyesmi, gondolom, nemcsak úgy véletlenül jön össze. Magam is félig álmomban arra gondolok: itt vannak most már ezek a kárpitok, hátha a végén majd falak is varázsolódnak mögéjük, férfimunka. Hogy létrejöjjön újra férfinak és nőnek azaz egysége, amely a nemzet életét is teszi."