A horror színei

Mielőtt írásunk valódi tárgyát, a paranormális filmet említenénk, tegyünk még egy széljegyzetet. Az Avatar kapcsán, amelyre a fővárosban csak elővételben akad jegy, s amely sima 3D-s változatának megtekintésére szombathelyi konvojok indulnak Győrbe, felmerül: vajon nem érné meg a vasi megyeszékhely (önkormányzati) moziját is alkalmassá tenni hasonló technológia, és persze filmek fogadására? Számítások szerint 30 millió körüli beruházásról lenne szó, amely 1,5 év alatt megtérülne. Nem beszélve arról a nyereségről, miszerint képcsőbuta emberek tömegei fedezhetnék fel újra az - előttük - új dimenziókat nyitó mozgóképet...

Lehet, a fenti sóhaj inkább paranormális, mint az Agora- Savaria Filmszínházban gyér érdeklődés mellett vetített Peli-film, amely a minőségi horror összes színét hozza. Ráadásul úgy, hogy nincs benne trendi vámpír tb-s fogakkal, sem tériszonyos Batman, de még csak kampókezű Fred Kruger sem, aki rendszeresen lekési a vasárnapi misét soros markolászása miatt. A Paranormal Activity nem is kicsit olyasféle, mint volt a szintén sikeres Blair Witch (Ideglelés), az amatörizmus köntösébe bújó, nagyon is profi film. Kétszereplős a dolgozat; bevezetésképpen egy huszonéves, se nem szép, se nem csúnya, de legalább molett lánnyal és latinos barátjával ismerkedhetünk meg. A lány körül rezeg a levegő, de tényleg, rezeg is.

Barátja nem hisz neki, de azért a hálószobába felszerel egy kamerát, és érzékeny lehallgatót is telepít. Aztán bohóckodnak, kicsit közönségesek, de szemérmesek, a magyar celebektől eltérően nem rögzítik intim dolgaikat. Már-már dokumentumfilmbe fordul a játék, amikor megérkezik a szellemirtó szakértő. Emberünk biztos státust nyerne a kreatív BKV-nál, hiszen az első dolga közölni: ő nem a démonokra szakosodott, ő szellem-es ember. Így aztán a pénzért tanácsot sem ad. Majd a kamera dolgozni kezd, lassan araszol előre a cselekmény, és váratlanul vadulni kezd a dolog: falnyikorgás, ajtórebbenés, minthaléptek, lamellafuvallatok... Teljesen hihető ez is. Mert ki ne hallott volna zenélő vécétartályt szilveszteri másnaposság idején? Filmünk poénját nem lőjük le (14-20-a között ismét vetíti a Savaria), de annyi elárulható: utolsó harmada tényleg vérfagyasztó - vér nélkül!

Ez utóbbi teszi sikeressé a paranormális jelenségeket. Szinte az utolsó előtti kockáig hihető, feldolgozható, egyúttal normálisan rémisztő a cselekmény. A félelem bennünk van, sugallja, hát persze. De mi van, ha tényleg megjelenik a démon, lelép az ördög a falvédőről? Edzett vagyok, így hiszti nélkül konstatáltam egy kobaki, enyhe legyintést The End után a sötét moziban. Azon már az utcán gondolkodtam el, hogy jegyszedő sem volt a közelben...

Mielőtt írásunk valódi tárgyát, a paranormális filmet említenénk, tegyünk még egy széljegyzetet. Az Avatar kapcsán, amelyre a fővárosban csak elővételben akad jegy, s amely sima 3D-s változatának megtekintésére szombathelyi konvojok indulnak Győrbe, felmerül: vajon nem érné meg a vasi megyeszékhely (önkormányzati) moziját is alkalmassá tenni hasonló technológia, és persze filmek fogadására? Számítások szerint 30 millió körüli beruházásról lenne szó, amely 1,5 év alatt megtérülne. Nem beszélve arról a nyereségről, miszerint képcsőbuta emberek tömegei fedezhetnék fel újra az - előttük - új dimenziókat nyitó mozgóképet...

Lehet, a fenti sóhaj inkább paranormális, mint az Agora- Savaria Filmszínházban gyér érdeklődés mellett vetített Peli-film, amely a minőségi horror összes színét hozza. Ráadásul úgy, hogy nincs benne trendi vámpír tb-s fogakkal, sem tériszonyos Batman, de még csak kampókezű Fred Kruger sem, aki rendszeresen lekési a vasárnapi misét soros markolászása miatt. A Paranormal Activity nem is kicsit olyasféle, mint volt a szintén sikeres Blair Witch (Ideglelés), az amatörizmus köntösébe bújó, nagyon is profi film. Kétszereplős a dolgozat; bevezetésképpen egy huszonéves, se nem szép, se nem csúnya, de legalább molett lánnyal és latinos barátjával ismerkedhetünk meg. A lány körül rezeg a levegő, de tényleg, rezeg is.

Barátja nem hisz neki, de azért a hálószobába felszerel egy kamerát, és érzékeny lehallgatót is telepít. Aztán bohóckodnak, kicsit közönségesek, de szemérmesek, a magyar celebektől eltérően nem rögzítik intim dolgaikat. Már-már dokumentumfilmbe fordul a játék, amikor megérkezik a szellemirtó szakértő. Emberünk biztos státust nyerne a kreatív BKV-nál, hiszen az első dolga közölni: ő nem a démonokra szakosodott, ő szellem-es ember. Így aztán a pénzért tanácsot sem ad. Majd a kamera dolgozni kezd, lassan araszol előre a cselekmény, és váratlanul vadulni kezd a dolog: falnyikorgás, ajtórebbenés, minthaléptek, lamellafuvallatok... Teljesen hihető ez is. Mert ki ne hallott volna zenélő vécétartályt szilveszteri másnaposság idején? Filmünk poénját nem lőjük le (14-20-a között ismét vetíti a Savaria), de annyi elárulható: utolsó harmada tényleg vérfagyasztó - vér nélkül!

Ez utóbbi teszi sikeressé a paranormális jelenségeket. Szinte az utolsó előtti kockáig hihető, feldolgozható, egyúttal normálisan rémisztő a cselekmény. A félelem bennünk van, sugallja, hát persze. De mi van, ha tényleg megjelenik a démon, lelép az ördög a falvédőről? Edzett vagyok, így hiszti nélkül konstatáltam egy kobaki, enyhe legyintést The End után a sötét moziban. Azon már az utcán gondolkodtam el, hogy jegyszedő sem volt a közelben...

Lehet, a fenti sóhaj inkább paranormális, mint az Agora- Savaria Filmszínházban gyér érdeklődés mellett vetített Peli-film, amely a minőségi horror összes színét hozza. Ráadásul úgy, hogy nincs benne trendi vámpír tb-s fogakkal, sem tériszonyos Batman, de még csak kampókezű Fred Kruger sem, aki rendszeresen lekési a vasárnapi misét soros markolászása miatt. A Paranormal Activity nem is kicsit olyasféle, mint volt a szintén sikeres Blair Witch (Ideglelés), az amatörizmus köntösébe bújó, nagyon is profi film. Kétszereplős a dolgozat; bevezetésképpen egy huszonéves, se nem szép, se nem csúnya, de legalább molett lánnyal és latinos barátjával ismerkedhetünk meg. A lány körül rezeg a levegő, de tényleg, rezeg is.

Barátja nem hisz neki, de azért a hálószobába felszerel egy kamerát, és érzékeny lehallgatót is telepít. Aztán bohóckodnak, kicsit közönségesek, de szemérmesek, a magyar celebektől eltérően nem rögzítik intim dolgaikat. Már-már dokumentumfilmbe fordul a játék, amikor megérkezik a szellemirtó szakértő. Emberünk biztos státust nyerne a kreatív BKV-nál, hiszen az első dolga közölni: ő nem a démonokra szakosodott, ő szellem-es ember. Így aztán a pénzért tanácsot sem ad. Majd a kamera dolgozni kezd, lassan araszol előre a cselekmény, és váratlanul vadulni kezd a dolog: falnyikorgás, ajtórebbenés, minthaléptek, lamellafuvallatok... Teljesen hihető ez is. Mert ki ne hallott volna zenélő vécétartályt szilveszteri másnaposság idején? Filmünk poénját nem lőjük le (14-20-a között ismét vetíti a Savaria), de annyi elárulható: utolsó harmada tényleg vérfagyasztó - vér nélkül!

Ez utóbbi teszi sikeressé a paranormális jelenségeket. Szinte az utolsó előtti kockáig hihető, feldolgozható, egyúttal normálisan rémisztő a cselekmény. A félelem bennünk van, sugallja, hát persze. De mi van, ha tényleg megjelenik a démon, lelép az ördög a falvédőről? Edzett vagyok, így hiszti nélkül konstatáltam egy kobaki, enyhe legyintést The End után a sötét moziban. Azon már az utcán gondolkodtam el, hogy jegyszedő sem volt a közelben...

Lehet, a fenti sóhaj inkább paranormális, mint az Agora- Savaria Filmszínházban gyér érdeklődés mellett vetített Peli-film, amely a minőségi horror összes színét hozza. Ráadásul úgy, hogy nincs benne trendi vámpír tb-s fogakkal, sem tériszonyos Batman, de még csak kampókezű Fred Kruger sem, aki rendszeresen lekési a vasárnapi misét soros markolászása miatt. A Paranormal Activity nem is kicsit olyasféle, mint volt a szintén sikeres Blair Witch (Ideglelés), az amatörizmus köntösébe bújó, nagyon is profi film. Kétszereplős a dolgozat; bevezetésképpen egy huszonéves, se nem szép, se nem csúnya, de legalább molett lánnyal és latinos barátjával ismerkedhetünk meg. A lány körül rezeg a levegő, de tényleg, rezeg is.

Barátja nem hisz neki, de azért a hálószobába felszerel egy kamerát, és érzékeny lehallgatót is telepít. Aztán bohóckodnak, kicsit közönségesek, de szemérmesek, a magyar celebektől eltérően nem rögzítik intim dolgaikat. Már-már dokumentumfilmbe fordul a játék, amikor megérkezik a szellemirtó szakértő. Emberünk biztos státust nyerne a kreatív BKV-nál, hiszen az első dolga közölni: ő nem a démonokra szakosodott, ő szellem-es ember. Így aztán a pénzért tanácsot sem ad. Majd a kamera dolgozni kezd, lassan araszol előre a cselekmény, és váratlanul vadulni kezd a dolog: falnyikorgás, ajtórebbenés, minthaléptek, lamellafuvallatok... Teljesen hihető ez is. Mert ki ne hallott volna zenélő vécétartályt szilveszteri másnaposság idején? Filmünk poénját nem lőjük le (14-20-a között ismét vetíti a Savaria), de annyi elárulható: utolsó harmada tényleg vérfagyasztó - vér nélkül!

Ez utóbbi teszi sikeressé a paranormális jelenségeket. Szinte az utolsó előtti kockáig hihető, feldolgozható, egyúttal normálisan rémisztő a cselekmény. A félelem bennünk van, sugallja, hát persze. De mi van, ha tényleg megjelenik a démon, lelép az ördög a falvédőről? Edzett vagyok, így hiszti nélkül konstatáltam egy kobaki, enyhe legyintést The End után a sötét moziban. Azon már az utcán gondolkodtam el, hogy jegyszedő sem volt a közelben...

Ez utóbbi teszi sikeressé a paranormális jelenségeket. Szinte az utolsó előtti kockáig hihető, feldolgozható, egyúttal normálisan rémisztő a cselekmény. A félelem bennünk van, sugallja, hát persze. De mi van, ha tényleg megjelenik a démon, lelép az ördög a falvédőről? Edzett vagyok, így hiszti nélkül konstatáltam egy kobaki, enyhe legyintést The End után a sötét moziban. Azon már az utcán gondolkodtam el, hogy jegyszedő sem volt a közelben...

Ez utóbbi teszi sikeressé a paranormális jelenségeket. Szinte az utolsó előtti kockáig hihető, feldolgozható, egyúttal normálisan rémisztő a cselekmény. A félelem bennünk van, sugallja, hát persze. De mi van, ha tényleg megjelenik a démon, lelép az ördög a falvédőről? Edzett vagyok, így hiszti nélkül konstatáltam egy kobaki, enyhe legyintést The End után a sötét moziban. Azon már az utcán gondolkodtam el, hogy jegyszedő sem volt a közelben...