Kultúra

2014.10.06. 08:25

A kocka el van vetve: Tikiri-takarak azt jelenti, hogy mindennel a világon lehet játszani

Szombathely - Hatodik pöttömszínházi előadásának bemutatójára hívta a közönséget vasárnap délelőtt a Mesebolt Bábszínház.

Ölbei Lívia

Az MMIK aulájában korábban kiállításoknak adott helyet az a sarok, ahol most paravánokkal elválasztott „játszószobák" vannak. Minden színes, minden mosolygós, minden puha, minden megtapintható, fölemelhető – lehet játszani!

Csecsemőszínházat Norvégiában csináltak először, háromévesnél fiatalabb gyerekeknek. A bábműfajt is óhatatlanul megújító, messzire vezető kísérleti utakra terelő kezdeményezés ma már nem csak Norvégiában népszerű. Magyarországon a budapesti Kolibri csatlakozott elsőként a csecsemőszínházi programhoz, a szombathelyi Mesebolt 2007-ben követte a példát. Előbb a Kolibri Toda című csecsemőszínházi előadását hívták meg Szombathelyre, aztán saját előadások is születtek itt. Sőt: létrejött egy sajátos előadás-típus, a pöttömszínház, amelyet rendszerint 1-4 éves gyerekeknek ajánl a társulat. Nincs könnyű dolga ilyenkor sem a rendezőnek, sem a bábszínésznek: életkori sajátosságait tekintve ez a korosztály nagyon sokszínű. Szakmai partnerként a szombathelyi Egyesített Bölcsődei Intézmény (a jogszabályi változások előtt regionális módszertani központként működő) Napraforgó Bölcsődéje vállalta az együttműködést a kölcsönös előnyök alapján. Rendeztek közösen konferenciát, workshopot, szerveztek képzést, amely a kisgyermek művészeti nevelésében nyújt segítséget a gondozónőknek. A varázsszó az animáció - nevezzük tárgyjátéknak, tárgymozgatásnak.

Lehőcz Zsuzsa karikázik. Fotó: Ölbei Lívia

A kimeríthetetlen lehetőségeket nyújtó animációra épül a Mesebolt új pöttömszínházi előadása, a Tikiri-takarak is. A címet Simkó Tibor (1931 – 1998) szlovákiai magyar költőtől, a Tikiritakarak című gyerekvers-kötetből vette kölcsön a rendező, H. Nagy Katalin. Különben egyetlen szó sem hangzik el, a Simkó-kötetből sem az előadásban, amely valami nyelven inneni és túli nyelven, mozdulatokkal, mormogásokkal, hümmögésekkel (nem gügyögéssel!), tekintetekkel, mosolyokkal szólítja meg a gyerekeket. Ők értik, ahogy például Weöres Sándor is tökéletesen értené. Az MMIK-előtér ficakjában színes paravánokkal – bocsánat: a kacsalábon forgó kastély falaival – leválasztott három kuckó, minden kuckóban egy-egy bábszínész. Lehőcz Zsuzsa karikázik, Lovászi Edina (vendég a társulatnál) kockázik, Takács Dániel labdázik. (Bölcsődei környezetben majd mindegyik színész kap egy csoportot.) A sokféle méretben rendelkezésre álló „úszógumik", kockák, labdák mind színes, puha plüssből készültek. És a világon mindenre fölhasználhatók, belőlük és általuk világok teremthetők. (Bartal Kiss Rita tervezte őket.) Törőcsik Mari szokta mondani, hogy színészként a legtöbb, amit elérhet, ha úgy játszik – olyan önfeledten, elmélyülten, a világba merülve –, mint egy hároméves kisgyerek. Akinek természetes, hogy mondjuk a kézfejre illesztett aranysárga plüsskocka – csipogó csibe.

Lovászi Edina kockázik. Fotó: Ölbei Lívia

A pöttömszínházi tapasztalatok szerint az első negyedóra, húsz perc bemutató-jellegű, aztán következik a nagy közös játék, bevonva a szülőket is. Ez utóbbi nem mindig könnyű, mondja H. Nagy Katalin. Pedig milyen jó lenne a közös otthoni szőnyeg-játékokból is rendszert csinálni. A Tikiri-takarak-bemutatón vannak olyan kisgyerekek, akik csillogó szemmel figyelik a színészeket (mint igazi színházlátogatók), és vannak, akik azonnal szeretnék birtokba venni a terepet. Mindent elmond a játék erejéről, hogy a plüsskarikák, plüsskockák, labdák között tényleg varázsütésre megszűnik a nyafogás, fölragyog a tekintet. Az animáció működik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!