A Munkácsy Mihály-kód megfejtése

A mindig derűt sugárzó Szilárdi Béla élete tényleg kész regény, amely ráadásul el is olvasható: Határtalan zsongásban című önéletrajzi kötete 2009-ben jelent a Hanga Kiadónál. Az ember csak kapkodja a fejét: a 60-as években turnézó slágergyáros (így jut el pl. a Szovjetunióba), a 70-es években fotós előbb itthon, aztán Németországban - , aki hol Armstronggal muzsikál együtt, hol Dürrenmattal parolázik, mígnem a 90-es évek elején hazatér. De nem Budapesten, hanem a vasi Gutaházán teremt új otthont miközben emlékezetes kiállítással teszi le névjegyét a Szombathelyi Képtárban; először, de nem utoljára.

Szilárdi Béla azt mondja, tulajdonképpen a szorongás fordította az írás felé. Megbetegedett, amikor belefogott önéletrajzi kötetének megírásába: hogy rögzítse már-már valószerűtlenül sokszínű, eseménydús életét. (És talán azért, hogy ezűzze a bajt.) Ecset és kalapács című, egészen friss drámájának konklúziója pedig - a szerző megfogalmazásában - úgy szól, hogy a végső órákban mindenkiről minden máz lehull, nem számít, hogy festő volt vagy filozófus, ilyenkor már csak a gyarló ember látszik . Az Ecset és kalapácsnak van más előzménye is: a Nietzsche életét feldolgozó Szilárdi-színdarabból felolvasószínházi előadás készült a szombathelyi WS Színházban. Szilárdi Béla semmit nem bíz a véletlenre: alapos kutatómunkát végzett, a legjobb kutatókkal konzultált, dramaturgiai tanácsokat Duró Győzőtől kapott. Annyira, hogy Nietzsche figurája továbbra se hagyta nyugodni.

Szilárdi Béla, huncut derűvel (Fotó: Benkő Sándor/Archív)

Az Életünk folyóirat centenáriumi Weöres-számában jelent meg - mintegy előtanulmányként - az a Szilárdi-novella, amelynek alapján aztán megszületett az újabb színdarab (mert drámát, írni, kizárólag dialógusokban fogalmazni nagyon nehéz ). Szilárdi Béla közös kórterembe költöztette a filozófus Nietzschét és a festőművész Munkácsy Mihályt. Mindketten 1844-ben születtek - és néhány hónap eltéréssel 1900-ban haltak meg. Mindkettejüket koruk könnyen metaforává tehető betegsége, a teljes leépüléssel is járó szifilisz gyötörte. Valószínűleg soha nem találkoztak - de találkozhattak volna. A szerző azt a pillanatot ragadja meg, amikor látszólag még minden a helyén van , de már megkezdődött az egyezkedés a halállal . Szilárdi Béla természetesen Munkácsy Mihályból is alaposan fölkészült. A leginkább Munkácsy máig töretlen népszerűsége foglalkoztatja.

Az asztalosinasból lett festőnek sikerült az, ami keveseknek adatik meg: elképesztő gazdaságra tett szert a művészetével. Igaz, sokan meg is vádolták, hogy eladta magát a szalonok közönségének. Szilárdi Béla úgy véli, ez ügyben szemérmesek vagyunk: a képzőművésznek is élnie kell, a műalkotás nem kizárólag múzeumba való. És ha nincs kereslet, elvész a munkakedv is. Ami pedig Munkácsy nem múló sikerét illeti: az expresszív absztraktot előnyben részesítő kései kolléga szerint a kétségtelen tehetségen túl talán a realizmusba romantika a titok nyitja. Ez az, amitől nem szabadulhatunk. Az Ecset és kalapácsnak is lesz felolvasószínházi bemutatója a WSSz-ben. Nietzsche: Jordán Tamás, Munkácsy szerepében Szerémi Zoltán.