A pajtának nincs ablaka, de csodák laknak benne - Tízéves a viszáki pajtaszínház

Zongoraszó, kiállítások és sok-sok barát helyből és messziről: így ünnepelt a tízéves viszáki pajtaszínház. Meg névadóval.KAPSZ, Kaszás Attila Pajta Színház lett a viszáki. A bejáratnál ott a mázas tányér: rajta „Szarvas pajta”. És a dátum: 2007. Szarvas József színművész (az előzményeket nem számolva) azóta éli második életét a kis őrségi faluban.

És nem csak él, éltet is. Hagyományt, művészetet, kultúrát és közösséget. S nem nagy szavakra kell gondolni: baráti összejövetelekre, sokrétű előadásokra. Meg mozgalmas kiállításokra. Évről évre azokkal telik meg a pajta, a galéria, az udvar meg a környék. Idén is különleges kavalkád lett: hozott verset a polgármester, színdarabot a kékcseiek, Széchényi Imre egy polkája is felcsendült. Fotósorozatok emlékeztetnek minden pajtaszínházi évre.

Majdnem disznóvágással kezdődött az este a viszáki pajtaszínházban: Kékcséről jött színjátszó csapat mutatott be komédiát. Telt ház előtt játszottak a már visszatérő vendégek, aztán Kassai István, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész is, aki Széchényi Imre egy polkáját hozta, amely II. Miklós cár koronázásán hangzott el.

Szarvas Józsefet köszöntötte Lezsák Sándor, a Lakiteleki Népfőiskola alapítója is a különleges pajtaszínházi estén
Fotó: Szendi Péter

Ezúttal nemcsak azért volt különleges az este, mert válogatott művészeti csemegéket hallhattak és láthattak a vendégek, hanem mert tízéves lett a pajtaszínház. Pontosabban az este végére KAPSZ, Kaszás Attila Pajta Színház. Anekdotákkal összegezte, idézte fel az elmúlt tíz évet a házigazda, Szarvas József színművész.

Volt egyszer egy nagyszerű színész és barát, Kaszás Attila. Szlovákiában, a felvidéki Zsigárdon nagyapai örökségét adta a közösségnek, közösségi házat hoztak létre belőle. Ahogy Szarvas József fogalmazott: a munkát elvégezte 2007 márciusában bekövetkezett tragikus haláláig. Eközben a "világ másik végén", a Vas megyei Viszákon egy pajtát vásárolt Szarvas József.

Forgott köztük a szó: közösségteremtésről, programokról. Abban biztos volt a viszáki pajtatulajdonos, hogy nem fogja elbontani az építményt, nem "nyúl bele egy örökségbe". Bárhogy is, az 1999-ben megvásárolt területet rendben kellett tartani. Füvet nyírni járt Viszákra sokáig - idézte fel a jubileumi estén. Mesélt az első kaszálásról. Hiszen kaszája sem volt. De hátha maradt a pajtában "És maradt. Aztán a kitartó pestinek" akadt segítsége: pár év után a szomszéd felajánlotta, nyírja a füvet rendszeresen.

Simon Attila a tablókra rendezett emlékei között
Fotó: Szendi Péter

De mit csináljon addig a gazda? Belakja a pajtát. Mivel? Elgondolta, "gyüttmentként" a hagyományőrzés lesz a dolga. A célja nem változott az elmúlt tíz évben és vallja továbbra is: egy közösséget a kultúrán keresztül lehet megerősíteni. A kultúra pedig sokrétű. És nem csak a kiállításokra, koncertekre, színi előadásokra kell gondolni, hanem a helyi, népi hagyomány kultúrájára is. Mint az őshonos gyümölcsöké: a viszáki volt az első tündérkert, emlékeztetett Szarvas József.

"Te tudod, hogy mi a pajta? Nincsen sehol ablak rajta" - ezek az első sorai a versnek, amit Avas József, Viszák polgármestere hozott az ünneplőknek. Ez a pajta is ilyen: ablaktalan. De közben száz kitekintést (és betekintést) enged. Csoda lakik benne: közösségteremtő kultúra. "Műveld a csodát, ne magyarázd" - idézte Nagy Lászlót Lezsák Sándor, a Lakiteleki Népfőiskola alapítója. Azt mondta, sokféle csoda van, az egyik ilyen Szarvas József második élete, a viszáki munka, amelyben benne van Kaszás Attila is.

"Könyvnek álcázott" pálinkával köszöntötte a tízéves pajtaszínházat és a napokban születésnapos Szarvas Józsefet. Az ünnepre külön busz hozta a művészeket Budapestről és nagyszabású összegzés került a falakra fotók formájában. Simon Attila 2007 óta minden évet egy sokképes tablón összegzett, a kiállítás még látható. Szarvas József így invitál: "Simon Attila nem leleplez, nem tudósít, felmutat és emlékeztet." Van is mire: tíz gazdag és dolgos viszáki pajtaszínházi évre.