A Ság hegy európai jelentőségű bronzkori lelőhely

„A Ság hegy régi mániám", vág bele a közepébe – pontosabban kezdi az elején – Ilon Gábor, a tőle megszokott szakmai szenvedéllyel. Már középiskolás éveiben a bronzkor foglalkoztatta elsősorban, úgyhogy azóta tudja:  a Ság hegy európai viszonylatban is fontos bronzkori régészeti lelőhely. (A szintén Vas megyei Velem – Szent Viddel együtt.)  Éppen itt az ideje, hogy a Ság hegy régészeti kincsei a nagyközönség előtt is nyilvánvalóvá – és legalább részben láthatóvá váljanak.

Persze semmi nincs előzmények nélkül.

A vulkanikus Ság hegy minden lépésnél új meglepetést ígér. Már a késő bronzkorban lakott település volt itt, mai fogalmaink szerint „megyeszékhely" rangban. Fotó: Gyuricza Imre

Tárlat a trafóházban

A 70-80-as évek fordulóján Bándi Gábor régész, megyei múzeumigazgató (egyébként a nemrég átalakított megyei múzeumi hálózat megszervezője)  elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a  bazaltbánya trafóházában 1978-ban megnyílhatott a Sághegyi Múzeum, ahol a nevezetes Eötvös-inga mellett a hegy bronzkori múltjának emlékeivel is megismerkedhetett a látogató. Ezek a tárgyi emlékek elsősorban az 1909-ben alapított (az államosítás után 1957-ig működő) bazaltbánya tulajdonosa és működtetője, Lázár Jenő régészeti szenvedélyének köszönhetők.  A bányászat során előkerült leleteket fölvonultató Lázár-gyűjtemény  mintegy 4000 darabot számlál, és bár a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán is több darabja szerepel, az anyag alapos tudományos feldolgozása még hátra van.

Az Archeológiai Értesítő szerzője

Ilon Gábor azt mondja, nemcsak a gyűjteményét, Lázár Jenőt is számon tartja az európai régészet: szerzője volt például az Archeológiai Értesítőnek. A Ság hegyen előkerült bronzkori (a Kr.e. 1200-tól 800-ig tartó időszakból való) kincsek (edények, ékszerek, balták stb.)  arra utalnak, hogy jelentős település (vö! „megyeszékhely") élt és virágzott itt akkoriban. Szakavatott fémművesek éltek itt, akiket minden bizonnyal távolabbról is felkerestek a megrendelők.

Az 1949 óta a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött  Lázár-gyűjtemény néhány darabja tehát évekig látható volt a Sághegyi Múzeumban, amely aztán bezárt – és a bronzkori kincseket a megyei múzeumi szervezet visszautalta Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba, illetve a Lázár-gyűjteménybe. És bár a Sághegyi Múzeum 2012-ben ismét  megnyílt, az újratöltött játékos-interaktív kiállítás nem apellált a Lázár-gyűjteményre. Ennek a kiállításnak a  múzeumi szférához nincs köze, a Ság hegy mint tájvédelmi körzet fölött regnáló Őrségi Nemzeti Park a celli önkormányzattal együttműködve hozta tető alá.

Ilon Gábor ásott már itt

Ilon Gábor azt mondja, a „Ság hegyen minden együtt van": a szőlészet-borászattól a régészeti szenzációig. Ő maga egyébként szombathelyi régésztechnikus-tanítványaival évekig Mesteriben „ásott": nekik köszönhető Vas megye második legnagyobb középkori „megásott temetője". (Az első a jáki.) A Mesteriben töltött ásatásokon ötlött föl benne valami hasonló gondolat, mint amely most Celldömökön a Kemenes Vulkánparkban testet ölteni látszik. Megadja a tudománynak, ami a tudományé – és jól használva idegenforgalmi vonzerővé válik.

A Lázár-gyűjtemény néhány darabja visszatér a tett helyszínére

Ilon Gábor amint meglátta, beleszeretett a vulkáni tevékenységet modelláló, technikailag jól felszerelt  Vulkánházba. Ezért fogadta örömmel  az önkormányzat  felkérését a vulkanológiát a történelemmel, a bronzkori ember megidézésével kiegészítő  kiállítás koncepciójának megfogalmazására. A Lázár-gyűjteményből 15 tárgy kerül majd ide, de lesznek fotók, szöveges ismertetők és színes-rajzos rekonstrukciók is. A komplett tárlattervnek július végére kell elkészülnie, és ha minden jól megy, a tárlat még az idén meg is nyílik – kilátással a Ság hegyre, amelynek tetejéről Vulcanus isten üdvözli kései gyermekeit.