A szivárvány egy élmény - Benkő Ágnes nagy ugrásra készül

Benkő Ági ízig-vérig színházi ember - színész, táncos, mozgásművész, rendező, koreográfus, sőt: gyakran szerző -, aki mindehhez, vagy mindenekelőtt a szó legszebb értelmében véve pedagógus is. És nem azért az, mert „papírja van róla” - az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán tanult, drámapedagógusi végzettséget is szerzett -, hanem azért, mert... Ki tudja, miért. Hozta magával, a személyiségének része a tanítás. Talán nem is mondja ki, csak a Móricz-gondolat szellemében él, miszerint nincs szebb dolog a világon, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud. De nem a megkérdőjelezhetetlen felsőbb instancia nézőpontjából, hanem közös és termékeny, nem mellesleg közösségteremtő, vagy inkább - alakító munkával.

Benkő Ági a budapesti Trainingspot Társulattól érkezett meg a celli Soltis színházhoz, amelynek társulatával az elmúlt néhány évben sok izgalmas előadást hozott létre, sok izgalmas előadás létrehozásában vett részt. Közben ezer helyen dolgozott - és dolgozik -, az alternatív színházi színtértől bábszínházakon át a kőszínházi világig. Egyet persze nem lehet kiemelni a személyes repertoárból, de ha mégis, akkor az utóbbi időből a Soltis színházban bemutatott mesés mesét, Az üvegtemplomot muszáj mondani. Azért, mert játékról van benne szó és a mesélésről, beavatásról és felnőtté válásról, égi és földi szerelem szembenállásáról és összehangolásáról, mindez a cigány folklór elemeire fölépítve. Az alkotók szándékai szerint „az előadás célja bemutatni a cigány kultúra egy szeletét, ezáltal is elősegítve a gyermekekben a nyitott, európai gondolkodást, egymás elfogadását, a kirekesztés elkerülését”. Ami persze csakis akkor lehetséges, ha maga az előadás igazi élmény nyújt. De főleg azért kell mégiscsak kiemelni ezt az előadást, mert mintha benne koncentrálódna mindaz, ami Ági színházi, drámapedagógusi létmódját jellemzi: „Érezd a mesét, ne irányítsd.”

Legújabban megint olyan előadás készül Benkő Ági érző irányításával a Soltis színházban, amely feltételezi a valódi összmunkát. Nem előre megírt drámával dolgoznak, hanem a különfélébb szépirodalmi, filozófiai és más természetű szövegekből alakult ki, született meg az a szöveg-szövet, amelynek mintázatát az idő, pontosabban az időbe - vagyis a történelembe és a saját történetébe - helyezett emberről való gondolkodás rajzolja ki.

A szöveg a komplex színházi előadásnak természetesen csak az egyik összetevője. Aki az időbe vettetett, az törvényszerűen benne van a térben is: a színpad pedig a világ legkoncentráltabb, csak a jelenben működő tere. Az idő kikerülhetetlen. De hogy hova, merre lehet innen ugrani? Erre is választ keres Az idő kikerülhetetlensége-előadás. Ugrás a csöndbe. Már nem kell sokat várni a bemutatóig. Ízelítőnek egy pici szövegrészlet, amely az év elején, az újrakezdés ígéretével különösen fontos lehet: „Az is egy csoda, hogy egyáltalán van élményem. Például azt hisszük, létezik szivárvány, de nélkülünk, emberek nélkül nincsen. A szivárvány egy élmény, amihez kell az emberi agy. Nyilvánvaló, hogy valahogyan az univerzumban - ami szerintem legalább annyira intelligens, mint a legokosabb közülünk - részt tudunk venni, de az nem az enyém, és nem a tied Ahogy az almafa almát terem, a világmindenség embert terem. Valószínűleg azért, mert nélkülünk nem tudna magára nézni a világmindenség. Azért mondom, hogy nincs szivárvány nélkülünk, mert persze van a fény meg az eső, amik meglennének nélkülünk is esetleg, de a szivárvány észleléséhez kell az emberi szem. (Az élmény, amit mi szivárványnak hívunk, teljesen attól függ, mit kezdünk azokkal az impulzusokkal, amelyekben úszunk.) Szerintem komolyan kell vennünk, hogy minden pillanatban meg legyünk lepve attól, hogy egyáltalán élünk. És hát hogyan unatkozhat valaki, amikor önmaga és minden más körülöttünk is, egy csoda?”

Lehet, hogy pont azért, mert kikerülhetetlen az idő. Idő van! Ugye?