A szobrász emlékére rendeztek kiállítást

A Répce Galéria tárlata persze nem ad teljes képet az életműről, csupán egy szeletét vonultatja fel. Elsősorban azokat az alkotásokat, amelyeket nagy kedvvel, örömmel készített a művész: az érmek, s a mintegy kéttucatnyi, fából készült, színezett kompozíció különös világot tár a látogató elé. Tornay szobrászatának jellemzője a tömör, jelszerű megfogalmazás, a kevés felhasznált eszköz, az összefogott szerkesztés, a csupán néhány részre épülő egységes egész - sorolta Balogh Péter. Ácsolt szoboralakzatainak forrása a népi, paraszti tárgykultúra, amelyet átredukál, s ezáltal alakítja ki sajátos formakincsét.

Tornay egyaránt készített köztéri műveket, kisplasztikákat, reliefeket, érméket kőből és bronzból, a legtipikusabb anyaga mégis a festett, finoman megmunkált felületű fa. Már a kezdeteknél megtanulta, hogy a fa megmunkálásának nem a fűrészelés és a faragás a kizárólagos módja, mert a fa - legyen az vörösfenyő vagy más - számtalan variációt kínál: lehet ácsolni, gyalulni, csiszolni, pácolni, sőt, más anyagokkal társítani. Tornay mesterien használta szobrain és konstrukcióin ezeket a lehetőségeket. Falemezeket színezett meg és illesztett össze lapos talapzatra állítva, így szikár, függőleges formahangsúlyok, légies töltekezési hely, nyerseség és rusztikum jellemzi meseszerű világát. A fahasábokból szerkesztett szobrok folklorisztikus légköre és a törékeny sziluett ragadja meg a szemlélőt. A hetvenes-nyolcvanas években csaknem minden kompozícióján az idollá redukált emberalak jelent meg önállóan, a kilencvenes évek szobrászata összetettebbé, szimbólumvilága áttételesebbé alakult.

Balogh Péter szerint a Tornay Endre András munkáiból rendezett eddigi önálló kiállítások nem adnak teljes képet. A rendezők elsősorban az elvont szimbólumokat hordozó, fába dermesztett jeleit, architektonikus ácsolatait mutatják be, pedig Tornay ennél jóval szélesebb skálán alkotott. Mindenekelőtt az érmeket kell kiemelni, ezekből jó néhány látható Répcelakon is. A mély gondolatiság, a keretek között tartott fegyelmezett formálás, a finom plasztikai megoldások, a bronz alapos ismerete jellemző ezekre a kisplasztikákra. Nem véletlen, hogy ezen a területen érte el a legtöbb sikerét. Számos elismerést és díjat kapott, tehetségét és újító törekvését 1990-ben Munkácsy-díjjal ismerték el. Műveit rangos gyűjtemények őrzik Drezdától Pécsig, a nagy számbavétel azonban még várat magára.