A világjáró keramikusművész: Geszler Mária

A Kecskeméti Kerámia Stúdió Üllői úti bemutatótermében kiállított műveit szemlélve Geszler Mária Garzulyról négy évtizedes emlékek idéződtek fel. A MOP-ház első lakói voltunk, s egy kicsit a meghosszabbított diákéveket éltük. A társadalmi élet legfőbb színtere az emeletenkénti konyha volt, ahol a finoman elkészített ételek mellett csevegtünk a világ és a magunk dolgairól. Ezekbe a léha fecsegésekbe ő csak nagy ritkán kapcsolódott be.

Így is természetesen rá kellett figyelni, hiszen nemcsak manöken termetével, szokatlanul színes térdharisnyáival, masnis frizurájával tűnt ki közülünk, hanem azzal is, hogy mindig sietett. (A sietést azóta se tudta abbahagyni.) Tudtuk, hogy a magyarszombatfai kerámiagyár művésze, ahol bizony nem az ő ízlésének megfelelő ún. népi kerámiák készültek. Első, 1969-es szombathelyi kiállításán egyértelműen kiderült, hogy Magyarszombatfa nem az ő világa. Azt viszont nem tudtuk, hogy a nagy sietség mögött egy páratlanul gazdag életmű készülődik.

Az örökké önmaga gondolataival elfoglalt, ám a világra igen éles szemmel figyelő művész asszony munkásságára hamar felfigyelt a nemzetközi kerámiavilág. Harmincévesen (1971) nemcsak a Pannónia Biennálék díjait, hanem az erfurti Quadriennáli II. díját is elnyerte. Ezután egyre-másra kapta meg a rangos nemzetközi elismeréseket: Vallaurisban (1982) ezüstérem, Bajor Állami-díj (1985), Koblenz - Nemzetközi sómázas kiállítás I. díja (1993), Japánban III. díj (2002), Koreában kitüntető oklevél (2004), Tajvan III. díj (2004), Varasd Nemzetközi Verseny nagydíja (2006), hogy csak néhányat említsünk meg a sorból. 

A megye Vas megyéért díjjal (1998), a város Életmű-díjjal (2008) tisztelgett munkássága előtt. Pályafutásának négy évtizede alatt félszáz önálló és számos csoportos kiállítása volt. A Kecskeméti Stúdió (második otthona) bemutatótermében látható Keleti szél című kiállításának ihletője, a nagy szerelem, Kelet varázsa. A vonzalom gyökerei - emlékezete szerint - főiskolás éveire vezethetők vissza, amikor nagybátyjának egyháztörténeti munkájához templomalaprajzokat készített. 

Először az iszlám fényes csempéi és az épületek ragadták meg figyelmét, amely fokozatosan bővült a keleti kultúrák fokozatos megismerésével. A japán kultúrával való meghatározó személyes találkozás 1996-ban kezdődött meg egy nemzetközi kerámia-kongresszuson Nagoya-Sagában. Geszlert persze nemcsak a kerámiák érdekelték/érdeklik, hanem a japán történelem, költészet, írás, textíliák, kimonók dekorativitása is. A zene, a fuvolák hangja, a tánc, az épületek. Valami túlfinomultságot fedeztem fel, ami közel áll érdeklődésemhez , írja a művész. A japán hatás gyorsan megjelent munkásságában. Az 1998-as, Szombathelyi Képtárban rendezett kiállításán már nemcsak Utamaro könnyeinek objektjeit láthattuk, hanem egy szitanyomással készült grafikai sorozatát is e témát fölidézve.

Geszler Mária Garzuly pályafutásának fontosabb állomásait Sárkány József remek esszéjében mutatta be (A Női vonal című albumban olvasható), a művész asszony haikuszerű följegyzéseivel kiegészítve. Az elemzés szerint a népművészet archaikusabb világát az 1980-as évektől váltotta az új anyag, a porcelán. A porcelán új technikai és művészi lehetőségeket biztosított gondolatainak megjelenítésére. A porcelánnal sokáig kísérletezett, hajtogatta, gyűrte, tépte, amivel elérhette, hogy a szitatechnikával rávitt kétdimenziós fotók háromdimenzióssá alakultak át. Budapesti kiállításán ezeknek a kísérleteknek kristálytisztára redukált darabjait tárta a közönség elé. 

Elsősorban a japán-vonzalmat megjelenítő 19 nagyobb (általában 70x40-50 cm) és 10 kisebb méretű alkotás a művész több műfajt (plasztika, fotó, grafika) harmonikus egységbe foglaló tevékenységének dokumentuma. És nem maradhat le az alkotásokról a két régi szerelem, a zene és a betű-, kottagrafika sem. A zene ezúttal elsősorban hangszerek (hegedű, cselló) formájában jelenik meg. De ott látható a faliképen is (Manhatten blues). Mellszobrain régebben arc nélküli fejeket ábrázolt, amelyeket az utóbbi évtizedekben sajátos építmények váltottak föl. Sárkány szerint ezek az építmények olyan montázsok, melyek egyúttal az alkotó önportréja is, s minden történés, ami benne él, kivetül a felületre . Ezúttal a hangszerek építménye a pad, a pihenés jelképe. A hegedű, a cselló óhatatlanul zenét asszociál, a pad a nyugalmat sugallja, s mellette ott van még Három csésze tea (egyik képének címe). A kerámiagyári képek - háttérben a japán grafika világhírű cseresznyevirágaival - az elvégzett munkát idézi. Ismét látható Geszler Mária Garzulyt régóta foglalkoztató ipari táj, ezúttal a költészetét láttatja a nézővel. A harmóniát a Világháborús gésa című képe zavarja meg.

Az emeleten szépséges kimonók és kimonóövek láthatók saját gyűjteményéből. Egy jelentős művész békességet, ünnepélyességet árasztó kiállítását láthatta az érdeklődő közönség.