2009.05.01. 06:00
Álom.net: Magyarországon művészet összehozni egy filmet – interjú N. Forgács Gábor rendezővel
Szombathely - Az Álom.net című film szombathelyi díszbemutatóján a forgatásról, a film vegyes fogadtatásáról, és magáról a filmezésről kérdeztük a rendezőt.
Az Agora Savaria Filmszínház auláját szerda este bezsongták a tizenévesek, az Álom.net című magyar tini-film díszbemutatójára érkeztek, ami után találkozhattak a szereplőkkel és N. Forgács Gáborral a film rendezőjével.
A forgatásról, a film vegyes fogadtatásáról, és magáról a filmezésről kérdeztük a rendezőt.
N. Forgács Gábor az Álom.net című film rendezője - Fotó: Garai Antal 'Atom'
Vas Népe Online - Internetes fórumokon és oldalakon elég vegyes kritikákat olvashatunk a filmről. Ezekből mi csapódik le Önben?
N. Forgács Gábor - Ezeket az ún. kritikákat, amiket inkább neveznék véleményeknek, olyan embereknek kéne írniuk, akik értenek a filmekhez. Tudva levő, hogy sikk negatívan reagálni egy pozitívnak hirdetett dologra, legyen az film vagy bármi más, ugyanis annál több a kattintás. Számomra egyébként még ezekben a véleményekben is van pozitív mondanivaló. Nem veszem figyelembe azt sem, hogy esetlegesen hasonlítgatják a film szereplőit más színészekhez.
Hasonlítgatás. Több helyen olvashatunk arról is, hogy a film főszereplője, a film arca, Labancz Lilla mennyiben hasonlít Oroszlán Szonjához.
Persze mindenki hasonlíthat valakire, de azért, mert Oroszlán Szonja szőke és alakított már többször butuska lányokat szerepeiben, még nem jelenti azt, hogy a következő szőke színésznő hasonló karakterrel rá akarna hasonlítani. Lilla és Szonja is egy-egy külön egyéniség. Lillával nagyon jó volt együtt dolgozni.
A rendező szerint felesleges Labancz Lillát Oroszlán Szonjához hasonlítgatni
Milyen volt a forgatás? Hogy sikerült kordában tartani, együtt dolgozni a fiatal színészekkel?
Végig jól szórakoztunk, jó hangulatban telt a forgatás. Minden napra jutott valami kis bohóság, törekedtem arra, hogy laza legyen a közös munka, így nem voltak merevek a szereplők. Persze amikor kellett, akkor mindig oldottam kicsit a hangulatot, ha pedig úgy kívánta a szituáció, akkor odacsaptam keményen közéjük. Volt, hogy leültünk megbeszélni a dolgokat, mert kicsit sokat buliztak forgatások után és elszabadult a pokol. Akadtak humoros jelenetek, amik kimaradtak a filmből, de beszéljen majd helyettünk a werkfilm és a filmvégi bakiparádé.
A film története, képi világa kissé Amerikára hajaz, úgy mint a pom-pom lányok, a drága autókat vezető diákok, a végzős bál… Nem félt, hogy ettől kicsit műnek hat a bemutatott világ?
Szerintem elég valós lett. Ha valaki azt mondja, hogy ez túl Amerikai, annak csak örülök. Magyar film, magyar stábbal, dicsőség, hogy ezt megvalósítottuk. Igen is van Magyarországon sok pom-pom lány, vannak jó autók, létezik ez a környezet, amit megörökítettünk, családi irónia is van a filmben, jó a zene, a fiataloknak ez kell. Ez látszik a nézettségi adatokból is. A filmet már Amerikába is "berendelték", viszik Cannes-ba is a világszintű filmpiacra, van rá érdeklődés, más is lát benne fantáziát. Mi a mai modern filmgyártást követtük, hogy hova akarunk filmet készíteni, az már egy másik kérdés. Úgy érzem megfeleltünk a kihívásnak, szórakoztatni akartunk és ez sikerült is.
Az alkotó és a színészek sok plakátot dedikáltak a filmvetítés után
N. Forgács Gábor operatőri diplomáját az AFI-n (American Film Institute), az Amerikai Filmintézetben szerezte. Miben különbözik az amerikai és a magyar szemlélet a filmezés terén?
A hozzáállásban. Nálunk a negatívizmus erős, mert az könnyű és sok filmnéző sajnos filmkritikusnak vallja magát képzettség nélkül. Ha valaki adott feltételekkel forgat, adott keretből jobb filmet, hát üsse kavics, mondhatja, hogy valami nem jó. A magyar filmgyártást jobban kéne segíteni a médiának, a moziknak és a forgalmazóknak, jobban előtérbe kéne helyezni filmjeinket. Példaképp a cseheknél egy cseh filmet egymillió ember néz meg, nálunk már tapsot érdemel a 100 ezer fő.
Hogyan lett Ön operatőrből rendező?
Én mindig is rendező akartam lenni, csak szerettem volna megtanulni rendesen a szakmát. Szerintem fontos és jó dolog az, hogy ha egy rendező tudja, hogy milyen operatőri beállítások vannak és mi van a képen, így meg tudja valósítani azt amit láttatni akar. Operatőrként erősen hatással voltam a film képi világára is.
balról Czifra Kinga főszereplő, N. Forgács Gábor és Reiter Richárd szereplő
Van jövője Magyarországon a közönségfilmeknek (Álom.net, Valami Amerika, Kaméleon, Made in Hungária, különböző vígjátékok) vagy mi inkább a művészfilmesek nemzete maradunk?
Szigorú értelemben persze vannak művészfilmek, de egy film nem attól lesz művészfilm, hogy kevesen nézik meg. Szerintem, van jó és van rossz film. Magyarországon művészet összehozni egy filmet, ilyen értelemben minden magyar film művészfilm.
Én boldog vagyok, hogy sikerült összehozni az Álom.netet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány nem támogatta ezt a filmet, állami segítség nélkül pedig nehéz forgatni, ugyanis a spórolás hamar meglátszik a vásznon. Emellett a mozik nézőszámának csökkenése is egyre nehezebbé teszi azt, hogy egy magyar film sikeres legyen.
Utolsó kérdésként pedig az, ami sokakat foglalkoztat. Hogy lett az Álom.net „a tavasz sikerfilmje” még a megjelenés előtt? Ennyire biztos volt a film fogadtatásában?
Miért, nem ez a tavasz sikerfilmje? Úgy tudom nincs másik. Egyébként ez nekünk siker, hogy képesek voltunk elkészíteni. A film végén ki is írtuk, hogy sokan ellene voltak a filmnek, de megvalósítottuk. Ezen a filmen dolgozott körülbelül 200 ember, így hát ez nekünk a tavasz sikerfilmje.
