Aranyszárnyak ívelése: az I. Magyar Speciális Független Filmszemle díjátadóján Törőcsik Mari mondott köszöntőt

A szemle szépségét és jelentőségét fokozza, hogy minden tekintetben közelebb hozza az értelmileg vagy más módon sérült emberek világát az épekéhez. Akkor, amikor „minden egész eltörött”, nincs ennél fontosabb törekvés.

Fotó: Vincze András/MSME

A Magyar Speciális Mozgókép Egyesület megálmodója és létrehozója a Kőszegen élő független filmes, Fábián Gábor, akit nem kell bemutatni Vas megyében: Gábor évekig a zsirai otthonban dolgozott, érzékeny és szakmailag kifogástalan színházi előadásokat hozott létre az általa megalapított színjátszókörben, az ő nevéhez fűződik a zsirai filmszemle útnak indítása is. Az érintés erős volt, a zsirai otthonban szerzett tapasztalatok azóta sem eresztik, tavaly könyvben összegezte a speciális filmezésben eltöltött öt évét, Álmodtam egyet címmel. Azóta is folyton álmodik – és valóra vált. Szintén tavaly jegyezték be (egyébként Szombathelyen) a Magyar Speciális Mozgókép Egyesületet, amely – a Magyar Speciális Művészeti Műhellyel együttműködésben, az EMMI és a Nemzeti Filmalap támogatásával – a hétvégén megrendezte az I. Magyar Speciális Független Filmszemlét a budapesti Eötvös 10 jól működő közösségi terében. A felhívás szerint a kezdeményezés célja, hogy az értelmi fogyatékossággal élő, valamint pszichiátriai és szenvedélybeteg alkotók által készített filmek eljussanak a szakemberek és a nagyobb nyilvánosság elé, az integráció és az elfogadás, a másik megismerése és megértése érdekében.

A szemlére mindezek – és a minél több nézőpont jelenléte - jegyében olyan filmeket is vártak, amelyeket civil függetlenfilmesek, alkotócsoportok készítettek sérült emberek világáról. A zsűri három szekcióban, de egymástól nem függetlenül értékelte az értelmi fogyatékossággal élő, a pszichiátriai és szenvedélybeteg alkotók, valamint a civil függetlenfilmesek munkáit. Fábián Gábornak a legjobb szakembereket sikerült megnyernie a feladatnak: a szemlén Janish Attila Balázs Béla-díjas rendező, Érdemes művész, dr. Radványi Katalin főiskolai tanár (ELTE, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar), valamint Kulcsár Tamás filmrendező értékelt.

Az I. Magyar Speciális Független Filmszemle Arcaink-nagydíját – a sérült emberek világának legérzékenyebb bemutatásáért - megosztva kapta két műhely, az egyik a sérültek világából, a másik a civil független filmesek világából érkezett: a tordasi intézet csapata a ParDown-ért, a budapesti Északi Támpont Egyesület a Karmákért. A legkreatívabb filmnek járó Aranyszárny-nagydíjat elsőként szintén a tordasi filmesek vehették át (a Kedvesemért), egyenrangú megosztásban a pécsi Helstáb Martinnal (ő a Nincs több utolsó című filmmel nevezett).

A nagydíj neve, az Aranyszárny (és a szemle emblémája) ráadásul titokban szintén a zsirai kezdetet idézi: a megrázóan szép szertartásjátékot a védtelen, elhagyott madár megmentéséről. Mindannyian lehetünk madarak. A zsűri különdíjakat is kiosztott, a közönségdíjat a vasi Rum-Kastély két filmese, Könyves Ferenc és Rózsa Sándor nyerte el, a Hódító lódítóért. (A szemledíjasok elismerésként olyan eszközöket kaptak, amelyek segítik további filmes munkájukat. Ez a gesztus is része a szemle szellemiségének.)

A díjátadón mindehhez a Fábián Gábor tevékenységét nagyra tartó Törőcsik Mari mondott köszöntőt, nála mélyebben senki nem érzi át, hogy milyen érzékeny „dolog” a tehetség: „Ki dönti el, hogy a legjobb zongorák közül végül is melyik ad szebb hangot?” Az viszont nagyon fontos, hogy legyen alkalom a zongoraszóra: speciális filmszemle remélhetőleg lesz jövőre is.