Átmegyünk a szivárvány alatt, elköszönünk a Karneválszínháztól

Mészáros Szabolcs például  csodás tájképeit kínálja, S. Horváth Ildikó tündéri rézkarcai fölcsillannak  a napfényben. Pokoli hőséget lehel az aszfalt. Helypénz van, a vásárlók inkább este jönnek.

Az utca végében áll a színpad, A nő címmel kortárs táncjáték következik a programban, az is helyi termék, a Homo Ludens tagjaiból alakult Kortárs Fúzió Csoport alkotása. Hopp, olyan, mintha délibábot látnánk: az utca elején még láthatók a távolban a táncosnők, mire végigporoszkálunk a Művészetek utcáján, már nincsenek sehol. Nő, tánc, etűd vagy villanás  – most ennyi volt. Igaz, a karnevál a találkozások helye, lépten-nyomon ismerősökbe botlik az ember. Most például Gál József tanár úrral váltunk szót a helytörténet aktuális állásáról,  éppen az izgalmas szombathelyi iskolatörténeten dolgozik. Nézelődünk tovább.

Mindent Éváról: Hernádi Judit és Szikszai Rémusz Fotó: Mészáros Zsolt/WSSz

Eszter-lánc

Örömmel fedezzük föl a Művészetek utcájában Söptei Esztert, aki egyrészt múzeumpedagógus – és a celli Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont vezetője –, másrészt meg textilművész, dizájner. A karneváli standon különleges ruhákat és nyakékeket mutat, de néhány méterrel arrébb, a képtárban az 5. Textiltriennálén is szerepel. Tényleg, a nagy textilkiállítás – most épp a Borok utcájából lehet oda betérni.

Művészetek utcája: Söptei Eszter a Művészetek utcájában Fotó: Cseh Gábor

Búcsú Évától

Közben muszáj beköszönni a Megyeháza udvarára, ahova fél öt előtt özönlik a nép: ez a Karneválszínház utolsó napja, aki eddig nem tudott meg mindent Éváról, lemarad – karneválidőben legalábbis, hiszen a Mindent Éváról-előadást az Orlai Produkció Budapesten élteti tovább. És azt hallani, sokan lemaradtak: a karnevál közeledtével csapott a magasba az érdeklődés igazán.  Az biztos, hogy Hernádi Judit nem okozott csalódást: aki sztár – az sztár.

Kurtalábúak és hosszúlábúak, arabos-balkáni zenére lüktet a Fő tér

Csodásan sikerül a flashmob a Fő tér torkolatánál. Rumi Lászlóék (a hosszúlábúak) előtt megnyílik a tömeg, szempillantás alatt nagy kör keletkezik, Benjámin megmutatja, hogyan tanult meg gólyalábazni (igazi akrobatikus bohóctréfa), szól a dob, a harmadik hosszúlábú fújja, innen-onnan besettenkednek a Szökős néptáncosai, akik újabb és újabb bámészkodókat visznek táncba, gyönyörű arabos-balkáni zenére lüktet a Fő térnek ez a fertálya; szép, na. Ez a karnevál. És megtörténik, aminek meg kell történnie: a táncosok átvonulnak a szivárvány, vagyis Rumi Laci és Benjámin ördögpatában végződő gólyalábai alatt. Aztán elvonulnak a hosszúlábúak, mint valami látomás. Mi meg sodródunk tovább.