Az égi rendszergazda programja szerint: a KDG-teadélutánon dr. Asbóth Máriával hangolódtunk a karácsonyra

A 100. születésnapjára készülő Kanizsai Dorottya Gimnázium sorozatot indított Tea és Tudomány címmel: a teázós-süteményezős-beszélgetős délutánok vendégei valamilyen úton-módon kapcsolódnak a KDG-hez. Dr. Asbóth Mária meghívásához nem is lehetett volna alkalmasabb időpontot találni, mint az adventi várakozásét. Merklin Ferenc tanár úr a Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi csoportjának vezetőjeként, a KDG „A Jövőért Alapítványának” alapítójaként, kuratóriumának vezetőjeként mutatja be dr. Asbóth Máriát, aki kitüntetéseinek, díjainak hosszú fölsorolását hallgatva (a Horváth Boldizsár-díj első fokozatától a Közszolgálatért-életműdíjig) a legszívesebben hallgatásra bírná a T&T-délutánok állandó házigazdáját is. De ezen a rituálén mindenképpen túl kell esni, mert a rituálék fontosak. Mint például a teázás szertartása, amely egy kicsit megállítja az időt. Az asztalokon tea gőzölög, a vendégeket Módos Tibor igazgató üdvözli: mindenkit személyesen, a rivaldafény mellőzésével.

Dr. Asbóth Mária éppen egy baráti teázást szakított félbe a KDG-meghívás kedvéért. A gimnáziumi tablót szemügyre véve megjegyzi: három osztálytárs már odaát van, ahogy az egykori tanárok közül is sokan. Az elengedés, a veszteségek földolgozása fontos életfeladat. De erről majd az előadásban esik szó, most még a gimnáziumi emlékeknél tartunk. „Minden név szép, ha felfedezzük az értelmét”, idézi Asbóth Mária a KDG egykori igazgatóját, Pauer Istvánt, és az állítást úgy fordítja át a saját életére, hogy „minden hivatás szép, csak megfelelő tartalmat kell találni benne”. Mert gimnazistaként nem gondolta, hogy egyszer majd jogász lesz, az irodalom és a történelem érdekelte szenvedélyesen; főleg, hogy a családi könyvtárban sok, a 60-as években még „indexen lévő”, vagyis a hivatalos kánon szerint tiltott gyümölccsel is találkozhatott. A gimnáziumi éveket úgy foglalja össze, hogy „az alapértékek: a tisztesség, a becsület, a hűség belénk szoftverelődtek ezek között a falak között”. Ezen a ponton Merklin Ferenc arra kéri a vendéget, hogy „Mária, segítsen minket a karácsonyra ráhangolódni”. Íme!

Dr. Asbóth Mária úgy véli – különös tekintettel a fényekben-hangokban tobzódó karácsonyi készülődésre –, hogy az életünkben „túl sok a külcsín, kevés a belbecs”. Talán azért van szükség a sok hangra-fényre, hogy „eltakarja a lelkünkben terjedő sötétséget”. Mert „a fényt előbb belül kell meggyújtani, ha ez nincs, minden külső fény szánalmas utánzat”. A Máltai Szeretetszolgálat 1991 óta működő szombathelyi csoportjának vezetőjeként Asbóth Mária naponta belső fényeket élesztget, az „égi rendszergazda” útmutatásának megfelelően: a csoport önkéntesei mindenhova igyekeznek eljutni, ahol szükség van rájuk, a szociális otthonoktól a börtönig - ahol megvalósulhat „a lélek szabadsága”. A szeretetszolgálatosok ruhát gyűjtenek és osztanak, betegeket és fogyatékkal élőket látogatnak, részt vesznek a Hospice munkájában, jótékonysági estekkel segítik a határon túliakat, nyári napközit szerveznek csellengő gyerekeknek – akik közül többen egyszer csak segítőként csatlakoznak a csoporthoz. Dr. Asbóth Mária jogi és életvezetési tanácsadással áll a legkiszolgáltatottabbak rendelkezésére: nagy tapasztalata, hogy az ember „mi mindenre képes egy kis szeretetért”. Váltig állítja, hogy amikor a bajok felelőseit keresünk - legyen szó társadalmi méretű problémákról van személyes gondokról -, először nézzünk magunkba: mindig magunkon kezdjük a változtatást. Teréz anya gondolatát tartja tartja követendőnek, miszerint „ha az egész világ nyomorúságán nem segíthetsz, segíts legalább egyetlen emberen”. Karácsonyi üzenetként pedig az Oroszországból hazatérők kápolnájának 1959-es feliratát idézi, ahogy Klaus Hemmerle aacheni püspök közreadta: „...boldogok, akik mindig készek arra, hogy megtegyék az első lépést, mert felfedezik majd, hogy a másik sokkal nyitottabb, mint amilyennek mutatni tudja magát. (...)” Az égi rendszergazda nyilván bólogat.