Kultúra

2015.04.02. 18:19

"Az írásra nincs mentség" - Sárváron minden tavasszal befutott szerzők zsűrizik a középiskolás tehetségeket

Sárvár - „Az írásra nincs mentség”, mondja a székesfehérvári Gula Miklós, akinek formakészségét és műveltségét dicséri elsősorban a könnyedén szigorú zsűri. A diákírók és diákköltők 38. találkozóján vagyunk a sárvári Nádasdy-várban. Ott, ahol hajdan Sylvester János nyomdája működött és Tinódi Sebestyén pengette a lantot. Ez itt a vers-szekció, a szomszédos terem a prózaíróké.

Szendi Péter

A középiskolás diákírók, diákköltők táborában kezdte Tóth Krisztina, Varró Dániel, Peer Krisztián, Bartis Attila, Grecsó Krisztián – és sokan mások a kortárs irodalom mai derékhadából. A múlt század 70-es éveiben életre hívott sárvári diákköltő-találkozó a 90-es évek eleje óta nem országos, hanem kárpát-medencei hatósugárral működik. És bár népszerűsége máig töretlen, azért a kezdeti 700-800 helyett ma már „csak” 2-300 pályázat érkezik. De a „sűrű versek, prózák” aránya valahogy nem változik. (Korábban talán nagyobb volt a tanári figyelem és presszió, viszont akik ma pályáznak, biztosan belső indíttatásból teszik.) Minden évben ötvenen kapnak meghívást Sárvárra, az idén közülük 14 ifjú költő, író érkezett a határon túlról (Erdélyből, Vajdaságból). Mezey Katalin Kossuth-díjas író, költő, műfordító 1989 óta fogja össze a találkozót Papp Márió kollégájával, de régóta visszajár a zsűribe Kemény István és Vörös István is. Kell-e mondani, hogy mindketten egykori sárvári diákszerzők. (Kemény István lánya, az egyre ismertebb Kemény Lili szintén volt itt – és föl kellett figyelni rá.) Fontos, hogy a sárvári önkormányzat és a Tinódi gimnázium is támogatja a hagyomány fönntartását. Ez tényleg az a hagyomány, amelynek lényege a folytonos megújulás.


„Önfegyelmesek és keserűek”

De vissza a vers-szekcióhoz: a jól bevált menetrend szerint szerző fölolvas, aztán zsűri elemez, egészen finoman és részletekbe menően, érvelve, vitatkozva, egymást meggyőzve, egyet nem értve és egyetértve. Szellem van és derű, mosoly, és (ön)irónia szállong a masszív boltívek alatt. Jó itt, hiába szeles és felhős a csütörtök délelőtt.

A békéscsabai Szabó Csanád következik. Halkan szólal meg a Tengertagadások: „(...) Mert este vágyunk / új lakás és szerelem után, nappal elég, / hogy az ablakból fákra lehet látni. (...)” Dédszülők: „(...) Gyerekük született, / a rendszerváltás után meg nagyszülőkké váltak. / Néha elmesélik, hogy hol fáj a hátuk, / és mézzel kínálnak (...)” Papp Márió szerint „egyetlen birkózás állomásai ezek a vallomástöredékek”, másképpen „egyetlen monológ részei: önfegyelmesek és keserűek”. A zsűri érdekesnek találja, hogy 1989-90 – vagyis a rendszerváltás ideje – ezek szerint micsoda erős cezúraként tud működni még a mai tizenévesek, a „gyanúsan fiatalok, tehát ártatlanok” számára is. Kemény István a személyesre váltott történelmi tudást dicséri, hiszen manapság egyre inkább „jellemzően a jelenben élünk”. Csak egy baj van, de arról a vers nem tehet: „A rendszerváltás csinált szó, hülyén hangzik.” De hát „a közelmúlt fogalmai mindig érzékeny pontokká válnak, amikor versbe kerülnek”. A zsűri örül, a zsűri elégedett: reményre okot adó, jó versek ezek.


„Róma falain összetöröm!”

Jöjjön Gula Miklós, Székesfehérvárról – és a Nomádok Róma falai alatt: „Galaxis, galaxis, üvegpohár: / Róma falain összetöröm! / Szívemben, kezemben éles öröm, / csörög. Csontom zörög – Hajj! (...)” És a végén, a zsűrinek: „Mélyen tisztelt bíróság, ennyit szerettem volna mondani.” Kemény István (akkor most ügyész-szerepben) a fiatal szerző sokszor bravúros megoldásokat eredményező biztos formaérzékét, műveltségét méltatja. De a felkészültség önmagában kevés volna: „Attól több ez felkészültségnél, hogy látomásos is. Mindegyiknél érzem a magvát, amitől lennie kell a versnek.” De mit kezdjünk az egyszer csak mégis fölbukkanó „alkonyi meghaló nappal”? Lehet, hogy a vers címének megfelelően „azt is dekonstruálni kell”. Mezey Katalin egyrészt szintén díjazza a „verscsinálási kultúrát”, másrészt Weöres Sándor keze nyomát érzi a Gula-versekben. De ezek nem szándékolt hatások – azért jók. A szerző tájékozottságán túl azt jelzik, hogy Weöres mélyen bennünk van. Összében-egészében az ítélet úgy szól, hogy Gula Miklós „felfegyverkezett a versírásra”, most már csak az írás „személyes tétjét”, a versben önmagát kell megtalálnia.


Galaxispor a fizikából

A szünetben Miklós azt mondja, fizikusnak vagy biológusnak készül, az ELTE-re jelentkezik, úgyhogy igen: a „galaxispor” a fizikából került bele a versbe (és nem a tévés-filmes élményekből, ahogy a zsűriben valaki feltételezte). Hát, ilyen az, amikor a szöveg magáért áll jót: a szerzői szándék és a befogadói élmény nem mindig találkozik. És ez nem is baj, sőt: így van jól. Miklósnak mindezt persze nem kell magyarázni, tudja jól - kicsit mégis csodálkozik, élőben valahogy furcsa hallani. Hogy miért ír? Mert muszáj: „Az írásra nincs mentség.” Van úgy, hogy költőként gondol magára: „Igen, vagyok olyan pofátlan.” (Itt most egy tágra nyílt, szép mosoly.) Az a célja, hogy kötete legyen egyszer, önálló. Először jött a sárvári találkozóra – és utoljára: negyedikes, jövőre már nem jöhet. De örül, hogy itt lehet.

Viszont vannak régi ismerősök is. Például Kali Ágnes Sepsiszentgyörgyről, aki negyedszer – egyben utoljára – vesz részt a sárvári találkozón. Egyébként Farkas Árpád költő unokája. Már több helyen publikált. Teatrológia szakra készül, Kolozsvárra. Á, nem költő. Csak „egy lány, aki belehalna, ha nem írhatná le mindazt, ami belülről feszíti”.

Aranyban, ezüstben, bronzban

Csütörtökön este a Tinódi gimnázium dísztermében ünnepélyes kihirdették a 38. diákíró-, diákköltő-találkozó eredményeit. A szombathelyi Egri Dorottya és Sümegh Anna a dicséretesek között. Íme:

A 38. KÁRPÁT-MEDENCEI KÖZÉPISKOLÁS IRODALMI PÁLYÁZAT DÍJAZOTTJAI

2015. március 31.- 2015. április 3.,

SÁRVÁR

VERS KATEGÓRIA

ARANY MINŐSÍTÉS:

Dobány Péter, Lajosmizse

EZÜST MINŐSÍTÉS:

Szabó Csanád, Békéscsaba

BRONZ MINŐSÍTÉS:

Papp Katalin, Szabadka (Szerbia)

Vida Kamilla, Bóly

DICSÉRET:

Egri Dorottya, Szombathely

Fülöp Barnabás, Balatonalmádi

Hódi Virág Noémi, Szeged

Kali Ágnes, Sepsiszentgyörgy (Románia)

Sümegh Anna, Szombathely

A PÁLYÁZÓK DÍJA:

Dobány Péter, Lajosmizse

PRÓZA KATEGÓRIA

ARANY MINŐSÍTÉS:

Kappanyos Mária, Budapest

EZÜST MINŐSÍTÉS:

Kovács Dominik, Simontornya

Kovács Viktor, Simontornya

BRONZ MINŐSÍTÉS:

Soós András, Budapest

Vas Máté, Szarvas

DICSÉRET

Koós István, Budapest

Munding Márton, Kecskemét

Szántó Kamilla, Esztergom

A PÁLYÁZÓK DÍJA:

Kovács Dominik - Kovács Viktor, Simontornya

TANULMÁNY KATEGÓRIA

ARANY MINŐSÍTÉS:

Halasi Vivien, Miskolc

EZÜST MINŐSÍTÉS:

Radva Luca, Baja

Miklya Csanád, Kiskunfélegyháza

SÁRVÁR VÁROS KÜLÖNDÍJA A LEGJOBB VAS MEGYEI PÁLYÁZÓNAK

Egri Dorottya, Szombathely

Az előzsűri és a zsűri tagjai voltak:

Baán Tibor költő,

dr. Bertha Zoltán irodalomtörténész,

dr. Gere Zsolt költő, irodalomtörténész,

Jámborné Balog Tünde prózaíró,

Kemény István költő,

Mezey Katalin költő, műfordító

Papp Márió költő, műfordító

dr. Szénási Zoltán irodalomtörténész,

dr. Vörös István költő, műfordító

Rendezte:

az Írók Alapítványa, Írók Szakszervezete, Budapest,

Sárvár Város Önkormányzata, a Sárvári Tinódi Gimnázium

Támogatók:

Nemzeti Kulturális Alap,

Nemzeti Együttműködési Alap,

Budapest, IX. Kerület. Ferencváros Önkormányzata,

Sárvár Város Önkormányzata

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!